Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Természettudomány - Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), I.

SAVARIA 15. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 AZ ALPOKALJA GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (Hymenoptera, Braconidae), I. PAPP JENŐ, BUDAPEST BEVEZETÉS Természetföldrajzi értelemben Alpokaljáriak a nyugat-magyarországi domb- és hegyvidéket nevezzük, melynek tájait Bulla (1962) nyomán sorolom fel: Soproni- és Kőszegi-hegység, Rábántúli kavicstakaró, Vasi Hegyhát és Őrség, Hetes és Kerkavidék, Göcsej, Kemeneshát. „Az Alpokalja természeti képe" kutatási program e hat tájunkra terjeszkedik ki, melyeket Győr-Sopron, Vas és Zala megye ölel fel. A három megye ugyan közigazgatási terület, mégis elég hűen megközelíti az Alpokalja területi fogalmát {Horváth 1980). Ennek a területnek a gyilkosfürkészeivel foglalkozom, ill. vállalkozom az ismertetésükre. Jelen tanulmányomon kívül még további öt, tehát összesen hat részben (I-VI) válik majd teljessé az alpokaljai gyilkosfürkészek faunisztikai-állatföldrajzi alapvetése. Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának {Dudich nyomán helyesen faunulájának) megismerésében nem járunk töretlen úton. A budapesti Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetének első professzora, dr. Dudich Endre szervezésében az 1930-as évek második felében nagyszabású faunakutató munka kezdődött el hazánkban, melynek első „mintaterülete" éppen az Alpokalja egyik közismerten szép tája, a Kőszegi-hegység volt (1936.). A kutatások eredményei a Vasi Szemle kőszegi füzeteiben jelentek meg 1937-1940 folyamán. A néhány rovarcsoportról (Hymenoptera, Coleoptera, Lepidoptera, Hemiptera: Velidae) készült tanulmány alapján először Szent-Ivány József (1939) vállalkozott arra, hogy a Kőszegi-hegységről egy állatföldrajzi jellemzést adjon. Tanulmányának címében is kiemelte, hogy a Kőszegi-hegység a mediterrán, alpi, kárpáti és pontopannóniai elemek találkozásának nevezetes színhelye, amire még Európa-szerte sem sok példa van. Móczár L. (1939, 1948, 1967, 1972) a redősszárnyú darazsak (Vespoidea) alapján tekintette át a Kárpát-medencét és hét zoogeográfiai faunakörzetet különített el. Ha összevetjük a természetföldrajzi szempontból értelmezett Alpokalját az állatföldrajzi Alpokaljával, akkor különbséget állapíthatunk meg. A zoogeográfiai Alpokalja szűkebb mint a természetföldrajzi, ugyanis Magyarország területén csak a Soproni- és a Kőszegihegységre, továbbá az Őrségre terjeszkedik ki (Ausztriában még a Lajta- és a Rozáliahegységre, továbbá a Stájer-medencére), míg az összes többi, az előzőekben felsorolt természeti táj az állatföldrajzi Illyricum faunakörzeten belül a Praeillyricum faunajárás része; kivétel a Rábántúli kavicstakaró, mely a Pannonicum (Arrabonicum) nyugati peremvidéke. A Dudich-féle faunafeltáró vállalkozás keretében összegyűjtött mintegy 3000 db hártyásszárnyút (Hymenoptera) feldolgozták és meg is jelent róluk két faunisztikai közlemény {Móczár L. 1938; Györfi, Móczár, Szelényi & Roman 1940); e két közleményben összesen 848 hártyásszárnyú fajt mutattak ki. A fürkészalkatúakon belül a gyilkos55