Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Természettudomány - Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), I.
fürkészeket (Braconidae) Győrfi János határozta meg, ill. írta meg a fauna-jegyzéket. Közleménye alapján 59 gyilkosfürkész faj előfordulásáról szereztünk tudomást a Kőszegi-hegységben. A magyarországi gyilkosfürkész kutatás szempontjából érdemes megjegyezni, hogy ez az első olyan közlemény, mely hazánk egyik tájának gyilkosfürkészeit teljességre törekvőén ismertette. A Kőszegi-hegységben gyűjtött hártyásszárnyúak a budapesti Természettudományi Múzeumban kaptak végleges elhelyezést, ún. mintagyűjtemény pedig a Kőszegi Múzeumba került. Mindkét gyűjteményt alkalmam volt tanulmányozni. Győrfi János által határozott majd közölt gyilkosfürkészekről el kell mondanom, hogy aránylag sok példányt nem határozott meg jól. Hibás határozásai miatt a Kőszegi-hegység gyilkosfürkész faunájáról alkotott mai képünk tetemesen eltér a Győrfi-féle közlemény alapján kialakult faunaképtől. Győrfi mentségére szolgáljon, hogy az ő idejében megjelent és akkor korszerűnek tartott Fahringer-féle palearktikus Braconidae-monográfiát (Fahringer 1934-1937) használta határozásra. Az azóta eltelt négy évtizedben bebizonyosodott, hogy a monográfia „lelke", a fajok határozókulcsa alapvetően hibás, mindenekelőtt a brakonida genuszokról és fajokról alkotott hibás taxon-fogalma miatt. A Kőszegi-hegységen kívül az Alpokalján csak szórványosan gyűjtöttek hártyászszárnyúakat. Az 1930-as évek utáni évtizedekben elsősorban ugyancsak a Kőszegi-hegységben és Kőszeg város tág környékén végeztek hymenopterológiai gyűjtéseket, ellenben más tájakon (pl. Őrség, Soproni-hegység, Jeli Arborétum) inkább csak alkalomszerűen. A hártyásszárnyúakkal együtt a gyilkosfürkészek is a budapesti Természettudományi Múzeumba kerültek. Ennek az anyagnak az összegyűjtésében a következő kutatók vettek részt: Bajári Erzsébet, Erdős József, Méhely Lajos, Mihályi Ferenc, Móczár László, Pável Ágoston, Podlussány Attila, Rózner István, Sólymos Béláné, Soós Árpád, Szilády Zoltán és Visnya Aladár. Magam „Az Alpokalja természeti képe" kutatási program keretében vállaltam a terület gyilkosfürkészeinek, mint speciális rovartani-faunisztikai témának a kutatását. A Kőszegi-hegységen kívül egyaránt törekszem további három tájnak, a Sopronihegyeknek, az Őrségnek és a Kemeneshátnak (Jeli Arborétum) a beható feltárására. Mindhárom tájon több alkalommal gyűjtöttem gyilkosfürkészeket lehetőleg úgy, hogy ugyanazt a tájat más-más évszakban keressem fel. * * * Tanulmányom legterjedelmesebb része a fajok felsorolása faunisztikai értelemben. A felsorolásban a genuszok rendszertani, a genuszokon belül a fajok betű szerinti sorrendben követik egymást. Az alcsaládok bevezetőjében rövid áttekintést adok az előkerült genuszok és fajok számáról, amit a lehetőségek szerint kiegészítek, ill. összehasonlítok országos adatokkal. Az utóbbi adatok azonban többnyire csak becslésen alapulnak. Valamennyi fajnak tételesen közlöm lelőhelyét, lelőhelyenként összesítve a gyűjtött példányokat nemek ($c?) szerinti megosztásban. Összevontam a gyűjtés idejét úgy, hogy római számmal jelölöm a gyűjtés első és utolsó hónapját; ha úgy adódott, akkor kiemeltem azt, hogy mely hónapban (hónapokban gyűjtötték legtöbbször a szóbanforgó fajt. Ahol szükségesnek véltem, ott a fajhoz rendszertani, faunisztikai, állatföldrajzi vagy egyéb megjegyzést-jellemzést fűztem. * * * Tanulmány-sorozatom I. részében összesen 101 gyilkosfürkész (Braconidae) fajt ismertetek az Alpokaljáról; ezek alcsaládonként a következőképpen oszlanak meg: Helconinae 4, Homolobinae 4, Blacinae 13, Opiinae 34, Microgastrinae 24, Doryctinae 56
