Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Szőcsényi Julianna: A gyógyszertárvizsgálatok fejlődése

SAVARI A 15. KÖTET VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 A GYÓGYSZERTÁRVIZSGÁLATOK FEJLŐDÉSE SZŐCSÉNYI JULIANNA A gyógyszertárvizsgálatokról szóló adatok a gyógyszerészet mindenkori viszonyainak különösen fontos dokumentumai. Egyrészt tájékoztatnak egy-egy történelmi korszak gyógyszerellátásáról, a gyógyszerészet szakmai-személyi-tárgyi feltételeinek állapotáról, másrészt egy-egy gyógyszertár történetéhez hiteles adatokat nyújtanak. A gyógyszertár-ellenőrzések szinte egyidősek a gyógyszertárakkal. Az eddigi kutatási eredmények azt mutatják, hogy feltártuk az ide vonatkozó hivatalos rendelkezéseket. A gyógyszertárak hivatalos vizsgálata hazánkban visszanyúlik a XI. századig. Szepes

1 szerint a gyógyszertárakat a közösség érdekében már nagyon korán (a budait 1300-ban) ellenőriztették a városok szakközegükkel, a városi orvossal. Ez időben a gyógyszerek rendelése sem a mai módszer szerint történt. Míg a XIII. században az orvosok sok helyen még maguk diszpenzáltak, a nyilvános gyógyszertárak felállításakor a gyógyszertáraknak adták le rendeléseiket. A XV. században - tekintettel a papír drága voltára - ez még úgy történt, hogy az orvos élőszóval mondta meg a gyógyszerésznek, hogy mit akar rendelni. A receptírás csak a XVI. században lett divatossá, akkor is úgy, hogy az orvos egy, a gyógyszertárban őrzött könyvbe írta a rendelvényeit. A gyógyszerész és az orvos működése között tehát igen szoros kapcsolat volt. S mivel az orvos felelős volt az általa írt orvosság hatásáért - főleg akkor, ha annak esetleg rossz következménye lett -, érthető, hogy a gyógyszerkészítés ellenőrzése az ő feladatukká vált. Ez a logikai háttere vannak, hogy a későbbi városi orvosokat, az ún. fizikusokat bízták meg a gyógyszertárak vizsgálatával.

2 A korai patikák a fejlett városokban létesültek, nyilvánvalóan a városvezetés akaratától függően. Működésüket ugyanígy kell tekintenünk: a gyógyszertárak igazgatási, adóztatási és szakmai ellenőrzés alatt álltak. A gyógyszerbiztonságot is a kialakult szokások és rendelkezések szavatolták. Kiemelkedő ehhez a városi- és megyei fizikusok szerepe: a beszerzett alapanyagok megvizsgálásában, egyes gyógyszerek - mint pl. a térjék - készítésének ellenőrzésében, a patikák időnkénti vizitációjában.

3 A Budai Törvénykönyv (1244-1421) 102. pontja rendelkezik legkorábban arról, hogy a gyógyszerárusok mit és mikor árulhatnak, de ellenőrzésről még nem tesz említést.

4 Az 1552-ben I. Ferdinánd által életbe léptetett „Ordo politiae" 10. § utolsó bekezdése már szakképzett személyek (a bécsi egyetemen végzett orvosok) által évenkénti ellenőrzésről intézkedik : „Azután elrendeljük és akarjuk, hogy a gyógyszertárakat felsőbb hatóságok által arra kirendelt és szakképzett személyek mindenütt rendesen, de legalább évenként egyszer szorgalmasan felülvizsgálják és megtekintsék ; minden régi avult és hasznavehetetlen anyagokat és specieseket eltávolítsanak, azonkívül elrendeljék, hogy a gyógyszertárak 489 /