Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Szemkeő Endre: A gyógyszerészi gréniumok

kürtölték ki az utcára. Saját eszközeikkel próbálták a problémákat megoldani. Ilyen alkalommal az első lépés a grémium elnökére hárult, aki a „kölcsönös együttműködés és barátság" jegyében igyekezett közvetíteni a két fél között és kibékíteni őket. Ha nem sikerült, akkor a grémium rendkívül összehívott nyílt ülésén tárgyalták meg az ügyet és igyekeztek a problémát megoldani. Ha a sértett fél (felperes) nem elégedett meg az ülés döntésével, vagy ha az alperes nem volt hajlandó a döntést végrehajtani, csak akkor fordult a grémium (de az alapszabályok szerint ez kötelessége is) az alperes ellen bírósághoz. Összefoglalva : a gyógyszerészek magyarországi testületei, a grémiumok a kapitalizálódó társadalom jellegzetes termékei. A feudalizmust jelképező középkori céhektől alapvetően különböztek. De nem sikerült a kiegyezésig fő törekvésüket elérni, hogy országos érdekvédő testületté szerveződjenek. Ezek a testületek jól mutatják a reformkori Magyarországon a gyógyszerészek helyét is. Nem tartoznak az iparosok, kézművesek, kereskedők stb. rendjéhez - ezért nincs céhszervezetük. De nem tartoznak a tisztán tudományos kategóriához mint az orvosok, akik ebben az időben már szervezkedni kezdenek, de nem gazdasági, üzleti érdekek miatt, hanem főleg a tudományos továbbképzés és előrehaladás érdekében. Ezért nem lehetett a gyógyszerészeknek még egyesületük. Ennek érdekében majd csak a kiegyezés évében lépnek föl. ÖSSZEFOGLALÁS Magyarországon a gyógyszerészek testületi szervezkedése a magyarországi felvilágosodás virágzása idején, a 18.» században kezdődött. Már kezdettől fogva élt az igény a gyógyszerésztársadalom körében, hogy érdekeik védelmére ne csak helyi, hanem országos testület, grémium jöjjön létre. Ez a kívánság azonban csak a 19. sz. végén valósulhatott meg. Helyi jellegű érdekvédelmi szervezetek azonban létrejöttek, amelyek a korabeli gyógyszerészettel kapcsolatos intézkedéseket, szokásokat, szabályokat nagymértékben befolyásolják. Hogy miért nem jöttek létre korábban a gyógyszerészeinek olyan jellegű testületei, mint egyéb iparágak céhei, azt a szakma minőségileg magasabb fokában, és szűkkörűségében kereshetjük. A 18. században létrejött helyi gyógyszerészi grémiumok a céheknél már sokkal racionálisabb alapelvek szerint működtek. Főleg az üzleti érdekek vezérelték tevékenységüket. E gyógyszerész testületek főleg azokban a városokban jöttek létre, amelyekben a legnagyobb mértékű volt a gazdasági fejlődés és legszembetűnőbb a polgárosodás. A két legjelentősebb grémium a pesti és a budai volt, de más nagy városokban is léteztek (Nagyszombat, Pozsony). A grémium rendes tagja lehetett minden, a városban polgárjoggal rendelkező gyógyszertár-tulajdonos, gyógyszertárbérlő és gyógyszertárvezető (provizor). A tagok mindazokat a jogokat élvezték, amelyeket a testület az évek során a hatóságoktól kivívott magának. Ennek fejében a tagoknak kötelességeik is voltak, amelyeket elsősorban a testület egészének az érdekében kellett betartani. A grémium fontos és tiszteletre méltó szerepet vállalt magára a helyi gyógyszerész-társadalom, a szakma beccsületének és jó hírnevének megőrzésére és megvédésére. A budai grémium levéltárának segítségével a fenti megállapításokat bizonyítja a szerző. 485