Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Szemkeő Endre: A gyógyszerészi gréniumok

tevékenységek megteremtették azokat a szervezeteket, ahol már a családi és a gazdasági érdekeik védelmét is célul tűzték ki. Ezek az érdekek a feudalizmus virágkorában megegyeztek a városok érdekeivel. A város addig védte a céhek érdekeit gazdasági kérdésekben (ár-konkurencia), amíg azok a város polgárainak érdekei is voltak. Mihelyt azonban ez megváltozik a céhek megcsontosodása, megmerevedése miatt - nem képesek ellátni már a várost és környékét, túl magasan tartják az árakat stb. - a város rendeleteivel közbelép. A céhek történetében ez a hanyatlás Magyarországon a 19. században következik be, amikor a céhrendszer már túlélte magát, s az iparűzés egyre inkább állami ellenőrzés alá kerül. A céhek olyan rendszabályokat dolgoztak ki, amelyek segítségével a mesterek jó hírnevét, erkölcsös életét, szorgalmas és jó minőségű munkáját, a rendetlenség és viszálykodás megfékezését, a konkurencia visszaszorítását, a nyersanyagellátást, a tagok jogait biztosítják, de meghatározzák a tagok kötelmeit. Ennek érdekében még a céhtagság családi életére, vallási és nemzetiségi hovatartozására is kiterjed figyelmük. Fontos kérdés az utánpótlás biztosítása^ a céhes képzés mechanizmusa, filantróp intézkedések a tagság és családtagok érdekében, továbbá meghatározott közösségi tevékenység a város érdekében. A középkorban az egészségügyi foglalkozások közül csupán az egyetemen még nem oktatott sebészetnek alakultak ki ilyen érdekvédelmi szervezeteik Magyarországon. (A fürdősöknek is voltak egyes helyeken céhük, de akkor még egészségügyi tevékenységük inkább sebészi volt, nem gyógyvízi.) A gyógyszerészet sem élvezett egyetemi képzést a 18. századig, mégsem szervezkedett mint magasabb értékű foglalkozás. Hogy a céhek szabályzata az üzleti érdekek mellett mi minden másra is kiterjedt, vegyünk példát az egyik legkorábban megalakult magyarországi borbély-sebész céh statútumából. A Szász Egyetem borbély-sebészeinek 1562. évi privilégiumát Báthory Zsigmond erősítette meg. Bevezetőjében így indokolja meg a szabályzat megteremtését: „Miután elegendő hír és pecsétes levél útján értesültünk arról, hogy a németországi borbélyoknak és seborvosoknak minden városban és mezővárosban céhszabályzata van avégett, hogy a mesterek és legények jó rendben élhessenek..." E bevezető után úgy tűnik, hogy az öt szász város közös sebészcéhénél korábban Magyarországon nem, vagy csak alig volt sebészcéh. E privilégiumban található nem gazdasági indíttatású szabályok : Törvényes születésű és istenfélő legyen a céh tagja. Ne házasodjon meg, amíg nem szerzi meg a mesterlevelét. A mester családja is teljes jogú tagja a céhnek. Ha a céhtagot házasságtörésen érik, zárják ki a céhből, majd a bíróság ítélkezik felette. Ha valaki a közösségből megbetegszik, s oly szegény, hogy nem tudja az orvos bérét megfizetni, a céh összes tagja segítse gyógyuláshoz. A statútum egyéb pontjai már a belépés anyagi feltételeivel, a mestermű (azaz a próba) elkészítésével, a mesterség végzésével, üzleti kérdésekkel foglalkoznak. A 18. században létrejött gyógyszerészi grémiumok már sokkal racionálisabban, csupán az üzleti kérdésekkel foglalkoznak. Ebben hasonlítottak a céhekhez. Tagjainak anyagi és üzleti érdekeit tartották szem előtt. Ezeket az érdekeket elsősorban a konkurenciának számító fűszeresek és kereskedők, valamint az egyházi patikák ellen kellett megvédeni. Az üzleti érdekek mellett kiterjedt a testület figyelme a gyógyszerészképzésre is, miután 1753-ig ez teljesen céhszerű volt, ettől kezdve azonban a tisztiorvos előtt kellett vizsgázni, majd 1770-től az egyetemi képzést írta elő a Helytartótanács. A 19. század elején a legjelentősebb helyi gyógyszerésztestületek azokban a városokban jöttek létre, illetve működtek, amelyekben a legnagyobb mértékű volt a gazdasági fejlődés, a legszembetűnőbb a polgárosodás. A két legjelentősebb grémium a budai és 482