Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921
kormány Hegedűs Pál altábornagyot jelölte ki. Hegedűs teljes címe: Magyar Kormány Teljhatalmú Megbízottja a Szövetség közi Katonai Bizottságnál. A kivizsgálásokban való részvétel mellett egyidejűleg megbízást kapott az összes katonai és közbiztonsági szervek feletti parancsnokolásra is. 1921. szeptember 11-én Sigray - aki mint tejhatalmú kormánybiztos funkcionált addig katonai területen is - iránta való bizalmatlanságnak tekintette a kinevezést. A sértődésre oka volt, mert következetesen végrehajtotta a kormány utasításait, mégis megvonták tőle a fegyveres erők feletti rendelkezés jogát. Az intézkedés alapja a IV. Károly király újabb visszatéréséről érkező hírek voltak. Sigray mint „karlista" veszélyt jelentett a kormányra, netán meggyőződése alapján a rendelkezésére álló fegyveres erőket a király érdekében használja fel. A kormány óvatossága, bizalmatlansága nem volt alaptalan, mert Sigray elsők között állt a király mellé. A rendelkezésére álló minden eszközzel támogatta a király hatalomátvételi kísérletét. Hegedűs kinevezését követő második napon - szeptember 13-án - Szombathelyre érkezett. Magához rendelte a „Herczeg-féle" kávéházba a Nyugat-Magyarországot átfogó két fegyveres erő parancsnokát : a katonai körletparancsnokot és a csendőrkerületi parancsnokot. Mindkettővel személyesen beszélte meg új alárendeltségük tartalmát, feladatait. így Sigray kezéből - alárendeltségéből - kikerült második királypuccsban később nagy szerepet vállaló Ostenburg-Zászlóalj is. Igénybe vették Lehár Antal ezredesnek, Nyugat-Magyarország volt katonai körletparancsnokának a szolgálatait is annak érdekében, hogy a magyar kormány jobban érvényesíthesse befolyását a felkelők körében. Bethlen miniszterelnök megbízta Lehárt egy nyugat-magyarországi körúttal. Rendelkezésére bocsátotta nyitott szolgálati gépkocsiját. Lehár feladata a lakosság hangulatáról való tájékozódás, és elmondása szerint az volt „...ha lehet teremtsek rendet". Útjának első szakasza Szentgotthárd, Németújvár térségében volt. Ezt követően utazott Felsőőrre, ahol Prónay és Hir utasítására letartóztatták. Hiába hivatkozott Bethlen utasítására, közölték vele a felkelők, hogy azt nem ismerik el. Hasonlóképpen letartóztatták a kíséretében lévő Osvald főhadnagy-szárnysegédjét és a gépkocsivezetőjét is. Az utóbbit súlyosan bántalmazták, olyan adatokat akartak tőle megtudni, amit Lehár ellen fel tudnának használni. Lehár letartóztatásának több oka lehetett. A felkelők azzal indokolták, hogy kémkedett. Ezt arra alapították, hogy többször átlépte az „A" vonalat, az általuk ellenőrzött területekre lépett. Ezt a németújvári és felsőőri belépésekkel támasztották alá. De a letartóztatáson túl, meg is akarták semmisíteni Lehárt. A főszolgabírói helyiséget nem zárták be. Szökésre számítva egy felkelőnek az volt a feladata: figyelje esetleges szökési kísérletét és lője le. Lehár értesült a tervről, így bevárta a hivatalos szervek mentőakcióját. A Lehár személye körüli bonyodalom kivizsgálására kiszállt Ferrario, az antant tábornoki bizottságának vezetője és Hegedűs altábornagy is. Ők csak Nagyszentmihályig mentek, nem léptek be a felkelők által ellenőrzött „A" zónába. Sigray, mint kormánybiztos viszont belépett az „A" zónába, Felsőőrre ment és közbelépett kiszabadításáért, így szeptember 20-án 13 órakor Lehár, Sigrayval együtt már Szombathelyen volt, négynapos fogság után. A körletparancsnok és a vezérkari főnök a történtekről jegyzőkönyvet vett fel, melyet Bethlen elé terjesztettek. Lehár letartóztatásában minden bizonynyal nemcsak a felkelők elleni kémkedési gyanú játszott szerepet, hanem Prónaynak és alvezérének az a féltése, hátha átveszi a felkelők feletti vezetést, vagy azokat az ő terveikkel ellentétesen befolyásolja. 45 Az említett intézkedések mellett a kormány mindent megtett egy Ausztriával kötendő, a területi megosztást eredményező egyezmény eléréséért. Felvette a kapcsolatot az ügy támogatásáért a franciákkal, újabb tárgyalásokat kezdett az osztrák hatóságokkal. Az antanton belül békeszerződés változatlanságához az angolok ragaszkodtak legjob-