Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

A paraszti ellenállás részeként kell számba vennünk a nemzetőri összeírás és a nemzetőrség részleges mozgósítása során tapasztalható vonakodást és ellenszegülést, ami különösen a német többségű kőszegi és németújvári járásokban volt szembeötlő. A föld népe egyfajta új katonáskodás kényszerét látta a nemzetőri szolgálatban, s helyenként egyenesen lehetetlenné tette az összeíró biztosok dolgát. Radafalván például sokan azzal az ürüggyel tagadták meg a feliratkozást, hogy erre csak akkor kaphatók, ha előbb felmutatják nekik a szolgálatot elrendelő törvénycikket. Kolozsváron 40 huszár asszisztált az összeíró biztosoknak, s látványosan nyilvánította ki ellenszenvét Hidegkút is.

85 A megye vezetői május végére belátták, hogy hasztalan minden erőfeszítés : az említett járásokban felfüggesztették az állandó nemzetőrség összeírását. Erre egyébként a miniszterelnök május 25-én kelt rendelete is felhatalmazta őket, kimondván, hogy „ott, hol a nemzetőrség ellen ellenszenv nyilatkoznék, az összeírás életbeléptetése megtiltatik".

86 Még feszültebbé vált a hangulat a drávai őrvonal szervezésének heteiben, amikor is Vas megye 3000 fős kontingens kimozdítására kapott utasítást a belügyminisztertől. A képviselői választmány eleinte toborzás útján kívánta mozgósítani ezt a létszámot, s azt remélte, hogy ezredét teljes egészében kiállíthatja nemzetőri képességgel bíró jómódú személyekből.

87 Mindkét várakozásában csalódnia kellett. Egy hét elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a toborzás nem hozza meg a kívánt eredményt, mert csak 1700 önkéntes jelentkezett, s híre jött annak is, hogy „a német ajkú lakosok, habár a jogban szinte testvérileg részesíttettek, a haza védelméből még is kivonják magokat".

88 Megállapítást nyert, hogy „a német vidékek némely részeiben a parasztság [között] lázas ingerültség uralkodik, sőtt fenyegetések is hallatnak".

89 A megyei választmány jónak látta otthonmaradásra kötelezni a kőszegi és a németújvári járás szolgabíráit, akik a mozgó nemzetőrséggel a Drávához kívántak volnulni, mert - miként az alispán megfogalmazta -, „a vagyonosabb rész kivonulásával a tettleges kitöréstől" lehetett tartani.

90 Jól érzékeltetik a nép hangulatát a mozgó nemzetőrség főparancsnokának, Vidos Józsefnek a mozgósítás során szerzett tapasztalatai. Vidos, kinek „emberi és népesmérete" határozottan kibővült június derekán, így összegezte benyomásait : „Eleinte a lelkesedés ki törő jelekbe mutatkozott, s el lehet mondani a nemesség, s magyar polgári elem betsületére, hogy jelleméhez következetes maradott. De bezzeg, barátom, másképp áll a dolog a német atyafiaknál. Ők mindennemű ürügy alatt visszavonulnak, s eddig csak annyi sikerült, hogy more patrio reájok parancsolván az állandó bizottmány, s a ki vetést a nemzet őrök száma szerint reájok nézve meg tévén, a lelke§bek, a bátrabb nemzetőrök közül is jönnek ugyan néhányan, de nagy részt helettesítenek, és itt ismét a magyar elemet zsákmányolják [ki]."

91 A húzódozás oka természetesen nem valamiféle nemzetiségi színezetű indíték volt, ha mégoly szívesen folyamodtak is a megye vezetői ehhez a magyarázathoz. Alapvető motívumoknak a németség körében is a dologidőben teljesítendő katonáskodás iránti ellenszenvet, az úri osztály tagjaival szemben érzett bizalmatlanságot és főként a paraszti sérelmek orvosolatlanságát kell tekintenünk. A császárhű németek között általános volt az a meggyőződés, „hogy ezen fölkelést nem is a császár akarja, csak az urak, kik most föl íratják ugyan magukat, de majd el viszik a szegény népet a harcba, ott át adják idegen tiszteknek, s maguk hazajönnek".

92 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jellacic demagóg propagandájának átmeneti hatását sem. Kőszeg környékén osztogatott röpívei ügyesen aknázták ki a lappangó osztályellentéteket.

93 Valódi vonzerőt csupán a föld nélkül fölszabadult zsellérek, kapások, napszámosok számára jelentett a 8 krajcáros napidíj és a község által adandó öltözet ruha. Belépésük különösen annak a csábító elvnek a kimondása után vált tömegessé, hogy a nemzetőri képességgel nem bíró önkénteseket nem csak a megyehatár átlépésétől, hanem jelentkezésük pillanatától megilleti a napidíj.

94 Ebben a reményben csatlakozott például Kőszeg