Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

27 nincstelen önkéntese Vidos táborához.

95 Igaz, ugyanők voltak azok is, „kik semmi tulajdonsággal sem bírván és csak zsellérek voltak", az elsők között próbálták kitöröltetni magukat a hadra kötelezettek névjegyzékéből - a dús kereseti lehetőségekkel kecsegtető szüreti időszakban.

96 A hadügyminiszter a kérelmet azzal a precedenssel felérő indoklással utasította vissza, hogy aki önként vállalt szolgálatot, az három évig nem léphet vissza, s így voltaképpen honvédnek számít.

97 A Vas megyei parasztság egy része törvényes úton kereste igazát. Több tucatra megy azoknak a községeknek a száma, amelyek az igazságügyi minisztérium úrbéri osztályát, vagy az országgyűlés kérelmi bizottságát ostromolták beadványaikkal. A panaszok kivétel nélkül a korábbi elkülönözések és összesítések során elszenvedett veszteségekre hivatkoztak, vagy a község és uradalom között létrejött megállapodások érvénytelenítését, illetve revízióját igényelték. A számos eset közül hely hiányában csak néhányat emelünk ki a megyében előfordult jogi sérelmek jellegét érzékeltetendő. Bögöte a határ felmérésének megismétlését, elvett erdeinek és legelőjének visszaadatását,

98 Magyarkeresztes ugyancsak majorságivá lett erdejét és a faizás megszokott rendjének helyreállítását kérte.

99 Rakicsány elrabolt legelőjét,

100 Lovaszád, Karácsfa, Pinkamindszent, Alsóbeled, Bozzai, Magyar- és Németkeresztes, Csitke és Pakufalu rétjeit követelte vissza.

101 Szentgotthárd azt tudakolta, tartozik-e robotot teljesíteni az uradalomnak irtásföldjei után.

102 A Batthyányak uradalmaihoz tartozó községek általában kedvezőbb helyzetben voltak, s egy részük képes volt megváltani magát jobbágyi szolgálataitól az önkéntes örökváltság kimondása után. Ezek most azzal a kérelemmel éltek, hogy az állami kármentesítéssel végrehajtandó kötelező örökváltság bevezetésére való tekintettel hadd kapják vissza egy összegben lefizetett örökváltságuk összegét. Ilyen értelmű beadványt szerkesztettek Weinberg, Schmidreit, Felsőlövő,

103 Borostyánkő, Schulzriegel, Taucheu, Schönherrn, Dreihütten, Stuben, Redlschlag és Schreibersdorf módos parasztjai.

104 Németkeresztes kérelme már a jövőbe mutatott: a falu a szőlő után szedett hegyvám eltörlését kérte.

105 Egyetlen olyan esetről sincs tudomásunk, amelyben a jobbágyok próbálkozása célt ért volna. Az igazságügy-minisztérium rendre a megyéhez utasította a kérelmeket, alaposabb kivizsgálásukat kívánva. A közbejött országos események azután elfeledtették a vasi, s nem csupán a vasi parasztok sérelmeit. Az országgyűlés figyelmét a honmentés vette igénybe, az igazságügyi tárcát a szeptemberi fordulat után államtitkár vitte, alig valamelyes tevékenységet kifejtve.

106 Decemberre osztrák megszállás alá került a Nyugat-Dunántúl, így annak népe az országgyűlés szeptember 15-én kimondott határozatát sem élvezhette huzamosabban a szőlődézsma és hegyvám eltörlése tekintetében. Kossuth Lajos, az országos honvédelmi bizottmány elnöke e szavakkal parentálta el Vas megyét, kifejezvén egyben a kormányzat csaknem kizárólagos igényét és szándékát a föld népével szemben: „Tehát ismét vége egy virágzó, jó szellemű megyének, a honnan még 3000 embernél több újoncot kaptunk volna s akármennyi lovat."

107 Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Vas megyei mozgalmak országos viszonylatban a mérsékeltebbek közé tartoztak. Egyetlen esetben sem került sor erőszakos földfoglalásra, még a zsellérek és az uradalmi cselédek között sem merült föl a földosztás igénye. A parasztmegmozdulások elsősorban a paraszti közösségek és a nemesi földbirtokosok közös használatában volt földek - legelők, erdők, irtásföldek - megosztása során kialakult jogvitákból és az azokból fakadó paraszti sérelmekből származtak. A megmozdulások többnyire békés jellege az úrbéres földállomány tetemes mennyiségéből és a birtok nélkül felszabadult paraszti népesség csekély számából következett. A követelések főként a királyi kisebb haszonvételek élvezetének korlátozása ellen, azok közhasznúvá tételére irányultak. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségűnek számított a borkimérés joga, hiszen a kőszegi hegység falvai, a tótsági járás népe, Szombathely és 402