Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán
orvvadászt, 72 Petánc 73 és Szőce 74 népe pedig tettlegesen helyezte hatályon kívül a korábbi években törvényesen végrehajtott legelőelkülönözést. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az első felelős minisztérium elnökévé kinevezett Batthyány Lajos birtokain élő parasztság magatartása. A tótmaráci uradalom több község megmozdulása ellen kért védelmet. A legelő szűkében leledző kerleci parasztok május 3-án kihajtották az urasági birkanyájat a község határából, mert nem tűrhették, hogy „a birkák, mellyek eddig hetenként egyszer fordultak meg határjaikban, most pedig többször jelentek meg, marháik legelőjét egészben felemésszék". 75 A kerleciek legelőfoglaló mozgalmához a következő napon Tótlak népe csatlakozott. Az itteni parasztok kijelentették, „hogy az addig gyakorlott legelést életre halálra akadályozni készek". Kerlec és Tótlak példáját három további község követte, mit sem gondolva azzal, hogy „e képen addigi uraságuknak, ki a nép felszabadítása nehéz harcát olly ernyedetlen buzgalommal segítette ki küzdeni, nem csupán tulajdoni jogát tapodják szentségtörő lábaikai, de annak tetemes károkat is okoznak". 76 A kormánybiztos az uradalmat a korábbi gyakorlat helyreállítására, a parasztokat legelőelkülönözési perre utasította, minthogy az illetékes szolgabíró vizsgálati jelentése alapján sem látta bizonyítottnak, hogy az illető községek határában semmi közös legelő nem léteznék. 77 Arról nincs tudomásunk, hogy a miniszterelnök személyesen is beavatkozott volna a tulajdonjogát érintő kérdésekbe. A szőcei legelő- és erdőfoglalás ügye még május derekán sem jutott nyugvópontra. Batthyány Fülöp herceg körmendi uradalmának „ügyviselője" május 13-án azt a panaszt terjesztette Széli József elé, hogy a szőcei parasztok a Nádasd, Halogy és Szőce közti Csonkás erdőben széthányták a még 1845 októberében emelt határhalmokat, s állataikat a nádasdi és halogyi legelőkre hajtották. Az urasági vadászt agyonveréssel fenyegették, „azt is hozzá tévén, hogy bár milly úri személy bátorkodnék is megjelenni ezen merénynek meggátlására, azt is azonnal fel fogják feszíteni". 78 A katonai és polgári hatóságok megszaporodott teendőire enged következtetni Széli Józsefnek azon május 13-án kelt felirata, amelyet a kormánybiztosi tisztségben eljáró alispán Deák Ferenc igazságügy-miniszterhez intézett. A kérdéses iratban azt tudakolta, vajon a törvény előtti egyenlőséget kimondó törvénycikk összeegyeztethető-e a parasztokkal szemben alkalmazandó botbüntetéssel. Kérdését azzal indokolta, hogy ha nem botoznak, akkor hosszabb börtönbüntetést kell kiszabni, viszont a rabokat már nem tudják hová helyezni, s az sem humánus, ha a letartóztatottak családját huzamosabban megfosztják az elmarasztalt személy munkájától. A patriarchális megfogalmazású kérdésfelvetésre Deák azt válaszolta, hogy a botbüntetés generális eltörlését az „ország jelen izgatott állapotában" maga sem helyeselné, így annak esetenkénti alkalmazását az illető törvényszékek belátására bízza. 79 Széli és Csány kormánybiztosi tevékenysége május végén ért véget. Csány László május 22-én új megbízatást kapott : rá bízták a „Drávára dűlő" megyék mozgó nemzetőrségéből és sorkatonaságból megszervezendő őrvonal felállítását, aminek azt a szerepet szánták, hogy zárja el a Dunántúlt Jellacic várható betörése elöl. 80 Eredeti feladatkörét, illetőleg annak egy részét Hunkár Antal, Veszprém megye főispánja vette át, aki ugyancsak május 22-én kapott kormánybiztosi kinevezést Veszprém és Sopron megyék, valamint Sopron és Ruszt városokra terjedő érvénnyel. 81 Széli Józsefet a rumi választókerületben országgyűlési képviselővé választották, s ezért június 26-án leköszönt alispáni hivataláról. 82 A kormánybiztosi tevékenységet már egy hónappal korábban beszüntette. Utolsó intézkedése Jánosháza legelőfoglaló mozgalmának elnyomása 83 és a rögtönítélkezés kihirdetése volt. Az április 14-én bejelentett rögtönitélkezés csupán a szándékos gyújtogatókra vonatkozott, ennek hatálya május 26-tól a lázítókra és lázadókra is kiterjedt. 84 400
