Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

nép küldöttségeket fogad jelenlétünkben, több koszorúkat kapott, mint Fanny Elsler!" Azonban már ekkor baljóslatú sorokat vegyített az ünnepi hangvételű fogalmazványba: „Vigyázzatok, a népet engeszteljétek, hogy egybeolvadva közös ügyet, közjólétet testvérileg eszközöljenek. Mi a népet mindig testvérileg öleltük, úgy hiszem, az Isten és az erős magyar kormány segedelmével nem fog veszel reánk következni."

10 Bizonyosra vehető, hogy következő levele már nem csupán családi körben keltett visszhangot; a benne foglalt rémhírek gyorsan elterjedtek, s a megyei adminisztráció kétségbeesett intézkedéseinek kiindulópontjává váltak. Vidos március 23-án adott hírt az országgyűlés két házának március 18-i nevezetes határozatáról. A jobbágyfelszabadítást kimondó törvénytervezet megszületését kényszerű lépésnek tekintette, amit a külföld forradalmai tettek elkerülhetetlenné. Úgy vélte, a jobbágyfelszabadítás elmaradása esetén ezek „oly veszélyt hoztak volna a nemesség nyakára, mely a gallíciai eseményeknél is borzasztóbb vérontásra fajulhatna el". Az 1846. évi lengyel nemesi felkelés kimenetelére tett célzást ráadásul megtoldotta egy közkeletű rémhírrel, melynek alaptalan volta azonban a levél keltekor már köztudott volt Pozsonyban. Előadta ugyanis, hogy „Pesten most is 10 000 ember áll fegyverben", s ha nem Klauzál és Nyáry csillapító hatása érvényesül, úgy „a rég irigylett s tán gyűlölt nemesség már eddig sok helen véres áldozatként hullott volna el". A parasztság felkelését tehát egyedül a törvényjavaslatok mielőbbi kihirdetése akadályozhatja meg - vonta le Vidos a következtetést.

11 Ez utóbbi teendő elvégzésében neki magának is része volt, hiszen Kossuth felszólítására ő jelölte ki annak az országgyűlési küldöttségnek alsóházi tagjait, amely március 22-én az artikulusokat levitte Pestre a „rend és béke fenntartására".

12 Vas megye székhelye teljes bizonytalanságban, eltúlzott híresztelések és könnyen lábra kapó félelmek közepette élte meg ezeket a napokat. Szombathely lakossága hol a kisnemesség, hol a jobbágyok berohanásától rettegett.

13 A mezővárosi tanács sietve összeíratta a városban engedelem nélkül bujkáló és kóborló idegeneket

14 és ünnepélyes formában elégtételt szolgáltatott Felsőőr megbántott köznemességének. Az történt ugyanis, hogy a városi nép egy része a jogegyenlőség mámorában „nemtelen és kedélyingerlő gúnnyal és sértegetéssel" illette a megyeszékhelyen megfordult kurtanemeseket. Annál nagyobb volt a polgárok megszeppenése azután, amikor beszélni kezdték, hogy a nemes közönség fegyverrel készül elégtételt venni a méltatlan bánásmódért. A megye alispánja megcáfolta ugyan ezt a rémhírt, a tanács mégsem mulasztotta el, hogy falragaszokon ne intse meg az izgatókat és átiratban ne kövesse meg a kuriális községet.

15 A megye vezetői bizonyos fokig megalapozatlan félelemmel tekintettek a jövő elé és a tényleges veszélyhez mérten aránytalanul nagy előkészületeket tettek a népharag megfékezésére, melynek kitörését nem utolsó sorban a Vidostól nyert tájékoztatás alapján csaknem elkerülhetetlennek tartották. Széli József első alispán március 19-én vette kézhez Batthyány Lajos két nappal korábban kelt első miniszterelnöki körlevelét. A rendelet „a közbéke és nyugalom fenntartására" szólított fel, nehogy a „minisztérium és országgyűlés, mint az átalakulás és törvényesség orgánumai a nagy és nehéz munka megoldásában kicsapongások, vagy idő előtti követelések által akadályoztassanak, s a nemzet boldogsága, mielőtt alkotmányos tökélyét elérné, zavartassék".

16 Az alispán válaszában jelentést tett az állandó közcsendi bizottmány megalakulásáról és első intézkedéseiről, majd nem sejtve, hogy az országgyűlés már megalkotta a jobbágyfelszabadításról szóló törvénytervezetet, megjelölte a társadalmi béke megőrzésének legfontosabb feltételét. Arra kérte a miniszterelnököt, hogy az „a köznép jövendő sorsát közvetlen érdeklő, s viszonyaival, vágyaival olly kényesen egybeszövődött úrbéri és adózási tárgyakra vonnatkozó törvények rögtön halasztást nem szenvedő közhírré tételét eszközölni méltóztassék".

17 A törvényhatóság elnökét aggodalommal töltötte el, hogy a főhadparancsnokság 395