Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán
minden katonaságot kivont a Nyugat-Dunántúlról a forrongó Bécs pacifikálása érdekében, s így Vas megye is őrizetlen maradt, holott az itt is akadozó pénzváltás nehézségei zavargásokkal fenyegettek. 18 Széli József március 17-én a nádor és a helytartótanács közbenjárásáért folyamodott: 30 000 forint ezüst váltópénz „rögtön leendő" kiutalását kérte. 19 Két nappal később írott hangulatjelentésében már a miniszterelnököt kérte intézkedésre. 20 Az ismételt kérelmekre előbb a provizórikus végrehajtói hatalmat megtestesítő miniszteri országos ideiglenes bizottmány, 21 majd a helytartótanács reagált. Zichy Ferenc gróf helytartótanácsos megnyugtatásul a főváros példáját hozta fel, ahol szintén mutatkoztak aggodalmak a kincstári bankjegyek felváltását illetően, minthogy azonban a budai bankhivatal folyamatosan váltott, a nyugtalanság rövidesen megszűnt. Kijelentette, hogy a pénzküldemény máris útban van, és a kincstár megfelelő utasításokkal.látta el a megyei sóhivatalok pénztárait a váltást illetően. Ezért beérte azzal a tanáccsal, hogy a megyei hatóság mutasson erélyt azokkal szemben, „kik a nép kárára a bankjegyek beváltásában uzsorát űzni tapasztaltatnak". 22 Itt nyilván a zsidókra célzott, kiknek pénzváltási visszaélései tovább fokozták a feszültséget, s más motívumok mellett hozzájárultak az országos vásár előzményeként végbemenő „Judenkrawall"-hoz. A kilátásba helyezett intézkedések nem hatottak a kívánt meggyőző erővel, kivált, mert késedelmet szenvedtek. Az alispán március 23-án újfent azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy azonnal küldessen 25-30 ezer forint váltópénzt húszkrajcáros címletekben, „mert a bankjegyek kelendősége körül napról napra nagyobbodik az aggodalom". 23 Mi több, a megye még április 3-án is felpanaszolta, hogy az igényelt összeg nem érkezett meg, s ezért könyörgött, hogy az ideiglenes kormány legalább 15 000 forintot küldjön az április 24-én esedékes országos vásárra. 24 A miniszteri országos ideiglenes bizottmány azzal az általánosságban mozgó válasszal fizette ki a folyamodókat, hogy a helytartótanács elnökétől nyert felvilágosítás szerint nem csak a só- és harmincadhivatalok, de a bankfiókok is utasítást kaptak a váltásra. 25 A Klauzál, Szemere és Pulszky aláírásával ellátott rendelet későn érkezett a megyébe: április 11-én már tetőpontjára hágott a plebejus és paraszti elemek zsidóellenes mozgalma. 26 A pénzváltási gondokat ellátási nehézségek tetézték. Kiváltképpen súlyos zavart keltett a napidíj felemelését követelő fuvarosok munkamegtagadása következtében kialakult sóhiány. Az alispán rábírta ugyan a kincstári felügyelőt, hogy felsőbb felhatalmazás nélkül is emelje fel a fuvardíjat, s így kirendelhette a megfelelő számú előfogatot a kívánt 2000 mázsa só Győrből Körmendre szállítására 27 , a fuvarozó parasztok azonban csak az alku véglegesítése fejében vállalták a szállítást. 28 A gyorspostán Budára küldött segélykérelemre a helytartótanács elnöke végül hozzájárult a 32 krajcáros mázsánkénti fuvardíj 38 krajcárra emeléséhez. 29 A sószállítás körüli huzavona március 19-től április 3-ig tartott, s tovább rontotta az amúgy is feszült közhangulatot. Március végére átmeneti konszolidáció következett be. Az alispán március 29-én megkönnyebbülten jelentette, hogy a jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés bevezetése miatt felbőszült kisnemességet „sikerült... okokkal felvilágosítani és bizodalommal meg nyugtatni". 30 Néhány nappal később nem is titkolt büszkeséggel referált „e megye kebelében folton... fönálló magasztos békének és rendnek élvezetérül". 31 Az időleges konszolidáció legfőbb oka az volt, hogy a március 30-i közgyűlésben kihirdették a miniszterelnök második körrendeletéhez mellékelt törvénycikkelyeket, s ezek tartalma a járási szolgabírák közbejöttével rövidesen a föld népe előtt is ismeretessé vált. 32 Továbbra is fennállt viszont a megye alapvető problémája: a többször sürgetett rendfenntartó erő nem érkezett meg. A segélykérelmeket megelégelő MOI В március 29-én azzal a kijelentéssel vágta el az újabb vasi folyamodványok útját, hogy „a polgári szabadságra alapított társadalmi átalakulásnak biztosítéka nem annyira a katonai erőben, mint inkább a felállítandó nemzeti őrseregben keresendő". 33 Az első alispán ebben 396
