Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

nyai és ezekből fakadó konkrét sérelmei határozták meg. A tisztán paraszti kívánalmak számos esetben összefonódtak más kérdésekkel. Indulatokat keltettek a pénzváltási és ellátási nehézségek, a sokak által újfajta katonáskodásnak vélt nemzetőri szolgálat kényszere, valamint a kizsákmányolást közvetlen érzékletességgel megtestesítő uradalmi tisztek, községi jegyzők és a nagybirtokokon árendáló zsidók iránt érzett, korántsem új keletű ellenszenv. Helyenként a nacionalista propaganda jelszavai fejezték ki a parasztság kevéssé körülhatárolt ösztönös törekvéseit.

3 Vas megye 1 114 425 holdnyi művelt földállományának mintegy 16%-a, mindösszesen 188 000 hold szántó és rét számított úrbéres jellegűnek, s ment át a törvény értelmében paraszti tulajdonba. Ez dunántúli mércével mérve átlagosnak mondható, ha figyelembe vesszük a térségben kialakult szélső értékeket: Baranyában és Mosonban 39, illetve 33%, Fehérben és Veszprémben 9,5, illetőleg 11% volt a jobbágytelki állomány a teljes földterülethez viszonyítva.

4 Viszonylag csekély volt tehát a földéhség. A megye birtokszerkezetére a kis- és középbirtokok dominanciája nyomta rá a bélyegét. A néhány száz, vagy néhány ezer holdas nemesi birtokok mellett igen jelentékeny volt a kuriális nemesség aránya. A nagybirtokos arisztokráciát a szentgotthárdi apátság, valamint a Batthyány család hercegi és grófi ága képviselte. A 298 772 fős lakosság egy tizede éppen a köznemesség feltűnően nagy száma következtében - nemesi előjogokat élvezett, a 7635 jobbágytelken 18 520 család gazdálkodott.

5 A kőszegi és a németújvári járásban számottevő német, a tótsági járásban szlovén nemzetiség élt, horvátok lakták a megye délnyugati részét, tisztán magyar lakta területnek csupán a szombathelyi és a kemenesaljai járás számított.

6 A megye nemesi közönsége a békés átmenet lehetőségével kecsegtető adottságok ellenére nyugtalanul fogadta a bécsi és a pesti forradalom hírét, a Pozsonyban ülésező honatyák törvénytervezeteit. A követi tábla március 14-én megfogalmazott állásfoglalására az egész országból talán elsőként reagált Vas megye székhelye. A március 17-én megtartott szombathelyi népgyűlés Horvát Boldizsár előterjesztésére 16 pontot fogadott el. A petíció forrása nyilvánvalóan az Ellenzéki Nyilatkozat volt. Innen ered szembeötlő hasonlósága a Vasban akkor még ismeretlen pesti 12 ponttal. Több kérdésben a megye reformkori kívánságai, addig kivihetetlen követutasításai fogalmazódtak újra. A népgyűlés résztvevői kérték a független községi rendszer bevezetését, a megyék kerületekre történő felosztását, „s a kir[ályi] városoknak mint külön kasztnak megsemmisítését". Nem előzmények nélkül való a telekkönyvezés, az esküdtbíráskodás, a már 1843/44-ben kidolgozott, de törvényerőre nem emelt büntetőtörvénykönyv hatályba léptetése iránt megnyilatkozó igény sem.

7 Híre jött, hogy a megye mindkét követét beválasztották abba a száztagú országgyűlési küldöttségbe, amely március 15-én Pozsonyból Bécsbe ment, hogy az uralkodó elé terjessze a már megfogalmazott törvényjavaslatokat. Egyikük, Szabó Miklós meghűlt a gőzhajón, s rövid betegeskedés után „ínlázban" elhunyt.

8 Temetésénél a pozsonyi nemzetőrség alkotta a díszkíséretet, sírja felett Asztalos Pál máramarosi követ mondott gyászbeszédet. Egy szemtanú beszámolója szerint a pozsonyiak még sohasem láttak ilyen szép temetést.

9 A másik követ a megye kipróbált tisztségviselője, Széchenyi egykori elvbarátja és bizalmasa, Vidos József volt. Vidos ezekben a napokban csatlakozott Kossuth táborához, ez azonban nem jelentett egyet korábbi elveinek azonnali feladásával. Magánjellegű beszámolóiból és hivatalos jelentéseiből egyaránt kiolvashatók fenntartásai, egyik híradása pedig egyenesen dezinformálta a megyét és hozzájárult a veszélyérzet kialakulásához. Vidos elsőként feleségének számolt be az országgyűlési küldöttség bécsi fogadtatásáról. Kossuth szállásán kelt levele a siker hangulatában fogant: „Roppant sympathiával fogadtak, kotsinkból a lovakat ki fogdosni akarták... Kossuth hertzegeket, grófokat, 394