Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Simon V. Péter: Vas megyei parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

15. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 VAS MEGYEI PARASZTMOZGALMAK 1848 TAVASZÁN ÉS NYARÁN SIMON V. PÉTER A vér nélkül győzedelmeskedő polgári forradalom berendezkedését Magyarországon a polgári átalakulás ellentmondásossága folytán egy sor körülmény, köztük társadalmi mozgalmak és osztályküzdelmek nehezítették. Pénzügyi, pénzváltási és ellátási nehézségek merültek fel, akadályokba ütközött az újsütetű államhatalom fegyveres testületeinek felállítása, súlyos gondokat róttak a kormányzatra az országszerte kibontakozó zsidóellenes zavargások és a nemzetiségek egyre-másra megnyilatkozó követelései. Az első hónapok leghevesebb népmozgalmai a jobbágyfelszabadítást kísérték és követték. A parasztságnak úgyszólván egyetlen rétege sem tartotta kielégítőnek a törvényes rendezést, amely a közteherviselés és a jogegyenlőség deklarálásával felszámolta ugyan a rendi különbségeket, számos kívánnivalót hagyott viszont maga után az egykori jobbágyok gazdasági felszabadítása tekintetében. Az 1848. évi IX. törvénycikk eltörölte az úrbér és az úrbérpótló szerződések alapján teljesítendő szolgáltatásokat és az úrbéres parasztság tulajdonába adta azokat a szántókat és réteket, melyeknek addig is tényleges birtokában volt. A XIII. törvénycikk megszüntette a papi tizedet.

1 A törvényalkotás érintetlenül hagyta a paraszti művelésű szőlők helyzetét, s fenntartotta az utánuk fizetendő dézsmát vagy hegyvámot. Nem tisztázódott kellően a földbirtokos nemes és egykori jobbágyai közös használatában volt földterületek - erdő és legelő - utáni haszonvételek, valamint a Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete óta nem szabályozott maradványföldek sorsa. A földbirtokos osztály háborítatlan birtokában maradt az ország termőterületének több mint egyharmadát kitevő majorsági földállománynak és az úgynevezett kisebb királyi haszonvételeknek. Ez utóbbiak a vadászat, nádlás, mészárszéktartás, borkimérés és korcsmáitatás, valamint a pálinkafőzés előjogát jelentették, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A jobbágyfelszabadítás nem járt együtt földosztással, holott az úrbéres népesség 60%-át alkotó zsellérek többsége még úrbéresnek számító belső telekkel sem rendelkezett, hanem bérelt földön gazdálkodott, vagy bérmunkát vállalt, ha ugyan ezt a tőkeszegény birtokosok anyagi helyzete egyáltalán lehetővé tette. Az irigyelt helyzetű határőrnépekjogviszonyai egyik napról a másikra csaptak át önmaguk ellentétébe ; a földhasználati jogot nem cserélhették fel tulajdonnal, katonáskodniuk azonban továbbra is kellett. A magukat 1848 előtt önkéntes alapon megváltott községek elestek az örökváltság már kifizetett összegétől, s a majorsági birtokok kiépítése során megrabolt paraszti közösségek sem támaszthattak jogigényt, hiszen a törvény határozottan kimondta, hogy „olly helyeken, hol a földesúr és volt jobbágyai között a legelőelkülönözés, illetőleg úrbéri rendezés akár egyesség, akár úrbéri per útján valóságosan és tettlegesen már végrehajtatott, az ekként megtörtént összesítés, illetőleg elkülönözés többé fel nem bontathatik".

2 A parasztmegmozdulások célját mindenütt az egykori jobbágyi osztály birtokviszo393