Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - M. Kozár Mária: Adatok Felsőszölnök állattenyésztéséhez

ISTALLOZO TARTÁS Legelő, takarmány Az állati takarmányt ,,'krma" szóval jelölik. Az állatokat friss takarmánnyal (fű, lóhere, kukorica, pelyva), szecskával ('se:cka) (= kukoricaszár és rozsszalma keveréke), kapásnövényekkel (répa szecskával), szalma és széna keverékével (st'rousanca), szalmával etetik. A szecskához még keverhetnek korpát és zabot, sót és a tökmagolaj sajtolásakor megmaradt pogácsát. Nyáron szénával ('krma) és szalmával, valamint kerékrépa levelével kevert lóherével (ba'gundle) etetik és vízzel itatják az állatokat. A teheneket május 1-től november 2-ig - amíg a fű nem fagy meg - reggel (6-7 órától 10 óráig) és délután (16-tól 18-19 óráig) legeltetik. A sarjú lekaszálása után a gyümölcsösben is legeltetnek, s a szántóföldek közötti széles sávban is. Legeltetés közben kötélen fogják a tehenet, ami a szarvára van erősítve. Ha egyedül legelnek a tehenek, akkor a lánc a szarvuk körül tekerve a jobb lábukhoz van erősítve. A szénát a réten (t'rarvnik) kaszálják. Ezeket ősszel és nyáron (eső után) trágyázzák - trágyával és trágyalével. A réten árkokat húznak és ezekbe öntik rúdra erősített régi fazékkal a trágyalét. A réteket márciusban és áprilisban boronával megtisztítják (kr'tin'eke razpov'la:cejo) valamint legereblyézik. Szénát a szántóföldek közötti füves részen (t'ra :vnicke - rétecskék) és a gyümölcsösökben is kaszálnak. A vidék rétjeiről a XIX. század elején így ír Kossits József: „Rétjeik a' rónán jók és bő termők; de a' hegyekben ha látszik is néhol egy kis rétnek való hely, a' dombokról lerohanó, és az eső által meg nőtt kis patakokból kicsapó víz iszappal vagy mind betemeti, vagy annyira besározza, hogy az haszonvehetetlenné válik/'

10 A vidéken kétféle pillangós takarmányt termesztenek, vöröslóherét és szarvaskerepet. Kaszálás A kaszálást a ,,'kosce 'merte" (kaszálókat fogadni) kifejezéssel jelölik. A kaszálók a falun kívül nem vállalnak munkát. A lóherét májusban, a füvet június elején kaszálják Felsőszölnökön. A második kaszálás augusztusra esik, ez a sarjú ('o:utava). Van úgy, hogy harmadszor is kaszálnak, ezt második sarjúnak (d'rüga 'o :utava) hívják. A lóherét évente háromszor-négyszer kaszálják. A nők csak akkor kaszálnak, ha nincs férfi a háznál, de akkor is csak kis mennyiséget. Kaszáláskor 6-7 napszámost vesznek fel, akik hajnali négy órakor állnak neki és délben fejezik be a munkát. A napszám 1978-ban 20 Ft volt egy órára. Tízórás munkanapnál ez 200,- Ft egy kaszálónak. Hét napszámos tehát 1400 forintjába kerül a gazdának, s emellett még jól kell tartania őket étellel-itallal. Reggelire teát, rétest és kalácsot kapnak, ebédre levest, húst és salátát, uzsonnára húst, salátát és bort. Munka közben pedig pálinkát isznak, hogy ne izzadjanak. Hét kaszáló nyolc óra alatt egy hektárnyi rétet kaszál le. A további munka a háziakra marad, ami általában az asszonyok és gyerekek dolga. A kaszálók rendre kaszálnak (na'ret). Elöl kaszál a gazda vagy a legfiatalabb a kaszálók közül. A legidősebb kerül a legvégére. Az a rész, melyet a kaszás egy irányba egyszer kaszál a rend ('ret). A jó kaszáló széles rendet vág (surke 'ret 'zâne). Egyenes terepen oda és vissza kaszálnak, domboldalon föntről lefelé. A lekaszált füvet, lóherét asszonyok vasvillával és fagereblyével széthányják, s 2-3 sorban ('ra:stava) szárítják. Ezek között annyi hely marad, hogy egy szekér elférjen. A szénát aztán fagereblyével többször megforgatják. Ha megszárad, boglyákba ('na:vel) rakják. A széna gereblyézésével kapcsolatos az a hiedelem, hogy nem szabad a terhes 319