Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Fitz Péter: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, 1975–1980

a Gecser-féle térélményt megfosztotta a közvetlen érzékeléstől, a térbe lépés, benttartózkodás fizikai élményétől; másrészt felerősítette a térélmény illuzórikus oldalát, a lényegi elemek, mozgáspályák kizárólagossá váltak. A térbeli mű időbelivé transzponálódott. — 32—33« kép. Kelecsényi Csilla 1977-ben dolgozott először Velemben. Kék és zöld szizál szálakat, kötegeket feszített fel fakeretekire, a két pont között eltérő mértékben megfeszített, vagy lazán eső „elemi" textil viselkedését tanulmányozta. Bajkó Anikó a selyemfelületék transzpairenciáját vizsgálta, Kelecsényi pedig a szizál szálak egymásmögöttiségét, áthatásait tetté munkája, érdeklődése középpontjába. Az 1978^as V. Fal- és Tértextil Biennalen (Folyamatok) díjazott „Áramlatok" című sorozatában a feszítő kereteket fáról plexire cserélte. Ezt a lehetőséget fejlesztette tovább az évi velemi munkájában is. „Ezzel kétszeresen megváltozott a szálaik téri szerkezete: — anyagából fakadóan a plexiből másfajta térrendszer épült (réteges) — létrejött a plexi átlátszóságából fakadó pszeudó tér. ... A plexi alkalmazásával a transzparencia már nem csak a textilre (szálak), hanem a térkonstrulkcióra (plexi rétegek) is vonatkoztatott. Légies textilszobrok jöttek létre, a perforált plexilapok között bujkáló, szigorú rend szerint színüket változtató textilszálak viszonya, legalábbis egy művön belül állandósult, művé merevült."

19 Hammadik velemi évadjában a szálviszonyok feszített-laza természetes" rendszerét külső beavatkozás érte, a felépített konstrukciót átvágta, így szabadon lebegő, leomló, rendszeren kívüli szálak keletkeztek. A kísérletsor betetőzésére az 1980-as kőszegi kiállításán került sor. Az eddig minitextil méretben építkező műveket monumentális szál-tér váltotta fel. A „Hasítások" fekete, változó sugarú, sűrűségű, egymást keresztező celljuta fonalból felépített száldzsungelét szurokkal rögzített, csillogó hasítások tagolták. Itt bontakozott ki teljességében a három év kísérleteinek tapasztalata: a természetes száJkereszteződésekről, összefonódásokról készített tanulmányfoták, а szálstruiktúirák mikróvizsgálata és a korábbi munkákban már megvalósított tudatos, racionális formarend. — 34—35. kép. Gulyás Kati 1977-ben miniatűr méretben megvalósított konoeptuális textilplasztikával kísérletezett. Vörös és zöld textilhengerek elhelyezési variációi, homokkal töltött nylontasakokban eltűnő-felbukkanó nemzetiszínű szalag; első fázisai egy lenyamaitain keresztül megvalósuló textilplasztikai világnak. Ez az elképzelés rendikívüli gyorsasággal öltött formát a Fészek Klubban rendezett egyéni kiállításán: háromszög alakú nylonfólia zsákokiba követ, jutát, vizet, levegőt csomagolt, majd az így kiállított .tárgyakról fotóvásznon reprodukált lenyomatokat is kifüggesztett. Az objektumok kettős valóságiban (konkrét tárgy és annak azonos méretű lenyomatai) voltak jelen. 1979-ben a 9. Lausanne-i Biennalen „Mozdulatlan mozgás" című environmentje — saját életnagyságú, fotóvásznon reprodukált alakja különféle testhelyzetekben {állva, guggolva, sitb.) plasztikai formákra applikálva — volt a következő fázis. Azévi velemi munkája ennek az ideasarnak mintegy összegzése, lezárása. Elmozduló — lépő — életnagyságú alakja (profilban, negyed- és félprofilban, erősebbre vagy halványabbra exponálva), többször egymás után van a fotóvászonra kopírozva. E fölött, — különálló frízként — önarcképe húzódik hasonló technikával és tagolással megformálva, szívgörbéjének vörös grafikonjával díszítve. 476