Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Művészettörténet - Fitz Péter: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, 1975–1980
„Észleletednk és érzéseink a múlté, nemosaik a tegnapiak, de a pillanattal ezelőttiek is. Csak annyira maradnak fenn, amennyire emléknyoimiot hagynak .bennünk, térbeli egyidejűségben állnak, befolyásolják egymást — és őket az újonnan jöttek —, és minden korábbi mozzanatot folyamatosan módosít az, ami utána következik." 20 — írta Gulyás Kati velemi reflexiójában. Az önreprodukciós kísérletsor ezzel a művel lényegében lezáródott, egy újabb terra incognita vált ismertté Gulyás Kati velemi tevékenységével. — 36. kép. Valószínű, hogy ma már világos minden velemi résztvevő és az Alkotóműhely iránt érdeklődő számára, hogy Velem nem válhat valamiféle Bauhaus-szerű csoportosulássá, de ez nem is lehet célja. A műhely indulásakor az akkor létező „aranykor" természetes eredményeként jött létre, tevékenysége, az alkotók munkájának közös iránya a textü lehetőségeinek (anyagi, formai, k&fejezésbeli, stb.) vizsgálata volt. Ezen tanulmányok túlmentek a textil hagyományos kategóriájú értelmezésein, néhány művész esetében pedig a műfaj szorosan vett határait is átlépték. Ezt a jelenséget akkoriban az igen szerencsétlen „határesetek" kategóriával próbálták meghatározni. Pedig a „határesetek" kifejezés pontosan a jelenség lényegét fedte el ; nem egy „se hús se hal", neutrális műfajiról van szó. A fejlődés eredményeként a textil olyan (akár technikai, akár anyagi vonatkozású) művészi kifejezési területeket hódított meg, melyek koraibban nem voltak. A közelítés kiindulása a textil, az eredmény egy olyan autonóm műfaj, amelynek jelenleg nincsen pontos neve, kategóriája, ami tudható róla az annyi, hogy egy új, vizuális kifejezési lehetőség. Az Alkotóműhely legfontosabb résztvevőinek munkájában ez a közös vonatkozás. Már egyikük sem a textil ,^niU>enlétének" meghatározását, hanem saját művészi kifejezési lehetőségeinek kitágításán fáradozik. Ennek további kimunkálása lehet az Alkotóműhely feladata a 80-as években. JEGYZETEK 1. René Berger: Préface, (8* Biennale Intertanáonale de la Tapisserie, Lausanne, 1977.) 2. Kovalovszky Mária: Biennale után — mûlhely (Velem 1975—76., katalógus 5. о.) 3. Részletek a Vêlerai Textilművészetá Alkotóműhely alapszabályából (Velem 1975 —76., katalógus 22. o.). 4. Fitz Péter: Tárgyaűikotás helyett „gondouat-textál" (Velem 1977., katalógus 7—8. o.) 5. Kovalovszky Márta: i. m. (5. o.) 6. Korner Éva: Szalvitzky Margit (A III. Fal- és Tértextfil Biennale díjnyerteseinek kamara Máliliíitása, (Kőszeg, 1976. 16. o.) 7. Forgács Éva: Líra és rácáó (Velem katalógus 1977., 14 .o.) 8. Веке László: Szentes Zsuzsa: Enteriőr, exteriőr (Velem katalógus, 1977. 18. o.) 9. Gink Jua.it : Pályázat (Velem katalógus 1978—79. 29. o.) és Веке László: Kísérleti textil (Textil a textil után, 1976., Eger, 7. o.) írja: „Még a hagyományos festmény is felfogható speciális felületkezelésű textíliának (festett vászon); az újabb képzőművészeti fejlemények — emulziós vászonra készült fotók, textilre készült szitanyomaitok vagy litográfiáik, a hordozó felület és a festék viszonyát vizsgáló teoretizáló festészeti irányzatok — a textilművészetet egyenesen arra kényszerítik, (hogy egyes' alapkérdéseit, pl. a textilinyomás «járását, és általában az anyagban színezés és a felülletfestés viszonyát felülvizsgálja." 10. Kovalovszky Márta: Velem — mit már (VeJem katalógus, 1978—79. 75—76. o.) 477
