Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Fitz Péter: Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, 1975–1980

zödő tere keltette fel érdeklődését. „Célom meghatározhatatlan, terek kialakítása, amelyet elősegít fiktíven kezelt — eligazított;, elforgatott, pozitív, negatív, vetített, stib. — tárgyak használata."

16 — írta 1979-es pályázatában. Különös — a textil imufaij szempontjából szokatlan ;

— anyagokat használt : üveget, celofánt, alufóliát, tükröt, ezüst spray festéket. Az anyagok egymáshoz való viszonyát, térképző — valóságos és illuzórikius — képességeit tanulmányozta, kimondottan egy későbbi munka előkészítéseként. Ennek megfelelően 1979-es munkáját snégcsak lehetőségként, kezdeményként volt érdemes értékelni : „ ... új szakaszhoz érkezett és kopár, a korábbinál nyersebb és a rögtönzés jegyeit is hordozó komponálás módjában, eszközhasználatában, szemléletélben, egyáltalán hangjában van valami, ami tálán már a nyolcvanas éveké."

17 — írta Kovalovszky Marta. 1979 decemberében a budaőrsi Jókai Művelődési házban már sokkal érthetőbb, megközelíthetőbib megfogalmazásban került bemutatásra az új térkonstruikció. Ezüst spray-vel lefújt üvegtábláik, tükrök és celofán sávok felhasználásával kialakított szűk, átlátszó-áttetsző-iá&láthatatlan térrendszerre végtelenített film fénypázmáit vetítették. A film alig kivehetően (inkább csak világítási effektusként), egy korábbi (velemi) tórélményit jelenített meg. „A változó, mozgó fényviszonyok olyan folyamatos térátrendeződéseket eredményeztek, melyiben a nézők akaratlanul is alkotórészei lettek az új térrendszernek. A tárgyak léptékváltozása, a változó fények, a vetített tükröződési viszonyok különiböző felületeken való vásszaverődése — tehát a tükröződési folyaimat hatványozott visszacsatolása — egy eddiginél bonyolultabb ön- és rendszerfelismerésá folyamat kibontására adhat... lehetőséget."

18

. A budaörsi kiáMtóterern'ben ebből a folyamatból még csak két összetevő jelent meg: a valóságos „látszat-tér" (az üveg—itülkör—celofán konstrukció) és a látszólagos „idő-tér" (a filmen). 1980-ban a velemi padlástérben Gecser az egymástól látszólag függetlenül zajló különféle kísérleteinek szálait színpompás „szövetté" egyesítette. A „Hidak"-ban felvetődött térberendezési tapogatózásokból emberléptékű, bejárható, nagyon összetett térrendszer képződött. Az anyagMsérletek a szizáltól a műanyagokon át vezettek a fénnyel affinitást vállaló anyagok (a fényt áteresztő üveg, megtörő celofán, a visszaverő tükör és a fényt elnyelő matt fekete kloít) használatáig. — 28—29. kép. Olyan, állandóan változó (a változás két módja : mozgás által állandóan új és új térviszonyok jönnek létre; a kiépített térrendszert töbször lebontotta és új variációikat épített), egymáshoz kapcsolódó, egymást tükröző — egyik térrendszerből a másikba áttekintést engedő — térlalbiráintust hozott létre, mélynek fémesen, puhán lebegő valóságos és látszatfalai, sokszorozódásaá, plasztikai, téri, vizuális és auditív élmények olyan sorozatát, rendszerét keltették, melyek a bent tartózkodó (aktív résztvevő) befogadó számára korábban fizikailag nem léteztek. — 30—31. kép. A velemi ház padlásterében kialakított tér- és tükröző rendszerekben a fokozatosan egyre bonyolultabbá váló, térkapcsolatok Madakulását, változását és elmúlását, a tevékenység teljes folyamatát Gecser Lujza és Szirtes András filmen rögzítette. A filmet nem mint dokumentációs eszközt, hanem mint a művészi alakítás önálló módját alkalmazták. A Gecser-féle téri és tükröződési program végső megjelenési formája nem a konkrét (és mulandó, az alkotóműhely befejezésekor lebontott) térrendszer, hanem annak filmi (idöbelileg rögzített) megjelenése. A film maga, mint a képzőművészet és a filmművészet lehetőségeinek összekapcsolása, egy ideig nem ismert minőséget hozott létre. Egyrészt 475