Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Néprajz - Bárdosi János: Dr. Tóth Jánosra emlékezünk

szeg vidéki szőlőhegyi pincékről,

21 il 942-ben pedig a Ságihegy pincéiről.

22 A népá építészet terén végzett kutatásadnalk elismeréseképpen 1942-ben a szegedi egyetem magántaniára lett, ami lélektanilag arra kötelezte, hogy az ország népi építőművészetéről összefoglaló munkát írjon. „Kezdettől fogva távol állt tőle a provincializmus, hazánk más tájainak és a szomszédos országok népi építészetének megismerésével tágította látóikörét."

23 Bejárta Szeged környékét, a Balatonvidéket, Baranya megyében az Ormánságot, Somogyiban a Zselicséget, majd a matyók és palócok földjét, Erdély tájait és PáveVÁgoston társaságában a Mura melléki szlovén településeket is. Rajzolt, mért, fényképezett mindenütt és ismételten kutatta az őrségi és göcseji falvakat is.' Eredményei publikálásában a legnagyobb segítséget a Pável Ágoston által szerkesztett Vasi (majd Dunántúli) Szemle jelentette, melynek szerkesztő bizottsági tagja is volt 1934-től 1944-ig. Ezek az utak adtak indításit a matyó nép építészetéről (1944) szóló részletes,

24 és a keleti és nyugati székelység építészeti kapcsolatait tárgyaló (1943) vázlatos tanulmánya

25 megírásához és így gyűjtötte az anyagot „A magyar falu építőművészete" (1945) с könyvéhez,

26 amely azért is pótolhatatlan számunkra, mivel a benne feldolgozott építészeti anyagnak már csak a töredéke maradt meg napjainkig. A II. világháború befejezése után Szombathely nagy része romokban hevert, a közműveket a bombázások tönkretették. Az átalakított városházát is telitalálat érte, így pótolhatatlan kéziratainak egy része és évek munkájával készült „Nagy Szombathely" terve üszkös törmelék alatt semmisült meg.

27 így volt ez országosan is és az életet meg kellett indítani. Felállították az Országos Építésügyi Kormánybizottságot és a Közmunkatanács szakembereivel karöltve megszervezték a vidéki kirendeltségeket. 1945. július 5-én a Balaton környéki körzet vezetésével Tóth Jánost bízták meg. Ebben a munkakörben két évig dolgozott s mint visszaemlékezésében írta, ez volt élete legnehezebb és legizgalmasabb munkássága. Kezébe került az egész Balaton környék minden regionális műszaki problémája. „Fejedelmien szép és fejedelmien terhes munka volt."

28 1946-ban megírta a Balaton környék egységes rendezéséről és fejlesztéséről szóló tanulmányát.

29 Közben rendületlenül járta a Balaton környéki településeket, melyek egy részét már ifjúsága idején megismerhetett. A Kormánybizottság szervezete 1947ben beolvadt az Építésügyi Minisztériumba és megalakultak a vidéki Építésügyi Igazgatóságok, de ezek munkájában már nem vehetett részt. 1947—1949-ig Keszthely, Zalaegerszeg és Jánoshalma, 1949—1953-ig Komárom, Szőny, Almásfüzitő általános városrendezési terve és 1949-től a tervező irodai munka foglalta le minden idejét, Budapesten majd Győrben. A regionális és városrendezési munkái mellett csak néhány rövidebb cikke jelent meg a Szeged környéki magyar házról (1946),

30 a magyar faluépítés esztétikai kérdéseiről (1954)

31 és a muraimelléki 1940. évi kutatásának eredményeiről (1957).

32 Az Építésügyi Minisztérium 1957-ben a VÁTERV-et bízta meg a Balaton környék népi műemlékeinek felkutatásával. A kutatás jún. 3-tól júl. 6-ig tartott és ekkor 40 települést kutatott végig. A kutatók által javasolt népi műemléki besorolás még ebben az évben megtörtént. Ez volt az első intézményes felmérés és besorolás a népi műemlékek vonatkozásában. 1957-ben ikerült az Építésügyi Minisztérium Műemléki Osztályára, ahol nyolc esztendeig dolgozott végre olyan munkakörben, mely valódi életeleme volt. Feladata a népi műemléki felmérő és kutatómunka megszervezése, irányítása. *E munkába sikerült bevonnia a téma iránt érdeklődő néprajzosokat és építészmérnököket egyaránt. 298