Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Néprajz - Bárdosi János: Dr. Tóth Jánosra emlékezünk

Az érdeklődési körével szorosan összefüggő hivatali munkák és a sok helyszíni szemle tette lehetővé, hogy nagy, átfogó műveit megírhassa. 1961-ben jelent meg „Népi építészetünk hagyományai",

33 1965-ben a „Göcsej népi építészete" с könyve a Műszaki Könyvkiadó gondozásában szép kivitelben.

34 Üj munkaihelyén behatóan foglalkozott az egyes települések (pl. Szigliget 1958),

35 a magyarországi népi és ipari műemlékek védelmével,

36 a Vas megyei népi építészeti együttesek védelmének problémáival.

37 A minisztériuimi munkaköre szükségessé tette, hogy a falukutatások elmélyítése érdekében még tüzetesebben megismerje az országot. „Közel nyolcszáz faluit jártam így be — minit írja — és egyre tisztábban láttam, hogy az összes nagytájban a népi építészeti hagyományokból mit lehet és mit kell a falu korszerű tervezésében, ill. fejlesztésében felihasználni."

38 Közben Barabás Jenő egyetemi docenssel és Szentmihályi Imre muzeológussal újabb terepbejárások alapján elkészítették a Göcseji Falumúzeum programtervét,

39 és rábukkantak az első magyarországi füsifcöslházra Felsőszenterzsébeten, amit áttelepítettek a zalaegerszegi gyűjteménybe. Ugyanitt rekonstruálta a már lebontott utolsó göcseji kásáét, a megcsonkított osödei kerített házat és még több göcseji portát. Ezután Barabás Jenővel és e sorok írójával együtt elkészítette a vasi szabadtéri néprajzi múzeum I. építési ütemének programtervét is 1967 januárjára.

40 „Ez a múzeum — írta visszaemlékezésében — gazdagabb lesz, mint a Göcseji, mivel az őrségi nép építészetén kívül helyet foglalnak benne a Vas megyei nemzetiségi porták és az egyes jellegzetes vasi középtájak (Hegyhát, Völgység, Kemenesalja) portái is."

41 A programterv összeállítását megelőző helyszíni bejárások alkalmat adtak arra, hogy a vasi tájegységek építészetét még tüzetesebben megismerje és a róluk írt tanulmányait kibővítse. 1971-ben jelent meg „Az örségek népi építészete" с könyve (második kiadásban 1975-ben), amely folytatása és kiegészítése a göcseji kötetnek. A nyugati végek népi építészete volt az 1973-ban elfogadott akadémiai doktori értekezésének tárgya is. E tudományos fokozattal a Magyar Tudományos Akadémia egyben egy életmű elismerését is adta. A sikerek újabb munkára serkentették.

42 A hetvenes éveit tipró fáradhatatlan tudós Gilyén Nándorral és Mendele Ferenccel bejárta a Felső-Tiszavidék falvait, hogy a velük közösen írott „Felső-Tiszavidék népi építészete" c. könyve is megjelenhessen 1975ben. A Magyar Építőművészet 1975. évi 1. számában (63. p.) Gilyén Nándor méltatta a 75 éves kutató tevékenységét. 1977^ben aktív résztvevője volt az ICOMOS Magyar Bizottsága által megszervezett „Műemléki együttesek védelme falun" elnevezésű nemzetközi konferencia Vas megyei és szombathelyi rendezvényeinek. Ebben az évben készítette el a Vasi Múzeumfaluiba áttelepített szalafői (Papszer 21. sz.) kerített ház rekonstrukciós tervét is.

43 1977 decemberében a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Életében az utolsó publikációja annak a Vasi Szemlének 1978. évi 1. számában jelent meg, melynek egész életén át munkatársa volt. Adataink zömét ebiből az önéletrajzi írásából merítettük, és Heckenast János „Emlékezés Tóth Jánosra" с cikkéből, ahonnét az alábbi sorokat is idézzük : „Csendes, de állandó lobogású tűz égett benne, amelyiknek nem volt füstje, csak melege. Nem volt beteg, nem volt állva kidőlő fa, élete lángja úgy lobbant el, mint ahogyan az összeomló parázshalom lobogása megszűnik még hosszú ideig sugározva hevét, melynél fiatalabb nemzedékek menedéket, példát és eligazítást találhatnak. Dr. Tóth János 299