Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

SAVARIA 13—14. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1979—1980 A KÖRNYEI NÉPVANDORLASKORI TEMETŐ NÖVENYMARADVANYAI HORVÁTH ERNŐ Kömye község Tatabányáitól néhány kilométerrel nyugatra elhelyezkedő dunántúli település az Által-ér nevű patak két partján. A régészeti lelőhely a községtől D-re, a Vértessomló felé vezető üt keleti oldaflján található la Nagysomló-hegy utolsó, már alig kiemelkedő homokdombjának É-i elvégződésében. A lelőhelyet 1953-ban egy homokbányával tárták fel, ahol az első leletek 1954-ben kerültek elő. A régészeti feltárások 1955-ben dr. Sálamon Ágnes régész vezetésével indultak meg. Munkája eredményeként 152 darab népvándorláskori sír került napvilágra, melyek régészeti anyagát az /ásatást vezető Salamon Ágnes és munkatársa, Erdélyi István, antropológiai anyagát pedig Lengyel István és Tóth Tibor dolgozta fel. Munkájuk 1971-ben az Akadémiai Kiadónál látott napvilágot. (Salamon—Erdélyi, 1971.). A régészeti leletek között több sírban növényi maradványok is jelentkeztek, melyekbői !9724>еп kaptam kézihez anyagot meghatározás és feldolgozás céljából. A vizsgálati eredményekről szóló jelentést még az év végén elkészítettem és elküldtem a megbízónak. 1973 elején arra kértek, hogy az anyagot publikációs célokra dolgozzam át. Ezt a munkát el is végeztem, azonban megjelentetésére ott és akkor nem került sor. így a kissé ismét átdolgozott és kiegészített vizsgálati eredményeket, melyek növénytani adatokkal egészítik ki a lelőhelyre vonatkozó régészeti kutatásokat, az alábbiakban itt adjuk közre. ANYAG ÉS MÓDSZER A temető 152 feltárt sírja közül 21-ből került elő szerves maradvány. Ezekből 41 db különféle leletet kaptam kézhez, melyeik nagyrészt növényi, kisrészben viszont állati eredetű szerves maradványokat tartalmaztak. Közülük 34 mintában több fajhoz tartozó fák maradványaira ismerhettünk. További három növényi maradvány viszomif; fűnemű növénynek bizonyult. Ez utóbbiból kettő darab lenből készült vászon textília töredéke. Ezek (mellett .két csontból készült tárggyal, valamint néhány pehelytoll töredékkel ismerkedhettünk meg. A famaradványok általában fémekhez tapadt kisebb-nagyobb töredékek, szilánkok alakjában maradtak meg, de ha nem is ilyenek, fennmaradásukat akkor is az ásványi sóik átitató, konzerváló hatásának köszönhetik. Ezek a sók leggyakrabban a vastól, kisebb részben pedig ezüsttől és réztől származtak. A fák érintkező felületét átitatták, majd a sejtekben kiválva konzerválták és megszilárdították azokat. A fák egyéb részei az esetek nagy részében elkorhadtak és elporladtak, kivéve a kard fülfoéléseket és a szíjvég béléseket, ahol feltehetően 11