Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

a kéztől, illetve a bőrtől származó zsírok is közrejátszhattak a fák fennmaradásában. Ezek a fák is rendkívül poriékonyak. E tulajdonságaik alapján a maradványok a finomabb vizsgálatokat elősegítő mikroszkópiai metszetek készítésére alkalmatlanoknak bizonyultak. Az ásványi sókkal átitatot/tak a keménységük, míg a kevésbé átitaitottaik a imállékonyságuk, porlékonyságuk miatt ímetszhetetlenek. A mintákat így csalk felületileg, (törési síkok mentén, felületi megvilágítással, (binokuláris sztereo és monokuláris mikroszkóp segítségével vizsgálhattam. Sajnos a törési felületeket nem mindig sikerült a kívánt sík mentén elkészíteni, ami a vizsgálatok sarán sok nehézséget jelentett és sok időt igényelt. Ennek köszönhető, hogy a szövettani alapon végrehajtott meghatározásokat fényképeikkel nem tudjuk illusztrálni. A meghatározásokat résziben Greguss PáZnak a faanatámia könyve (Greguss, 1959.), résziben pedig saját, eredeti anyagról készült metszeteinkkel történt 'összehasonlítás alapján /végeztük. Több esetben a maradványok rossz megtartása, továbbá rendkívül töredékes volta miatt csak a nemzetség, illetve néhol csupán a loimbosfa megjelölésig jutattunk el. A VIZSGÁLAT ERELWENYEI A i vizsgált maradványokat a sírok ásatási sorszámának sorrendjében tárgyaljuk. A sorszámon belül ibetűkkel jelezzük a sírhoz tartozó különböző leleteket^ Ahol az egyes leletek leltári száma is jelezve volt, ott azt a sír száma után zárójelben szintén közöljük. 8. sz. sír: Felnőtt férfi sírja, jellegzetes leletekikel. Ezekről kétféle fa maradványa került vizsgálatra. Az ásató jelzése szerint mindkettő a kard tartozéka lehetett. a) Az egyik zacskó faanyaga biztosan a kardról származik. Állaga rendkívül gyenge, mállott, rossz megtartású. Csupán a keresztmetszeti felületén tudunk határozó jellegű bélyegeket felismerni. E szerint fája szórtlikacsú, bélsugarai 'egysorosak, melyek az évgyűrűhatáron kissé kiszélesednek. A traoheák magánosak, vagy ikrek, ritkán hármasak, a ikorai és a késeá pasztáiban alág eltérő méretűek. E szerkezeti bélyege alapján a Populus (nyárfa-féle) nemzetségre következtethetünk. b) A imásik minta feltehetően szintén az előző kardiról származik. A zacskó nagyon apró fa foszlányokat tartalmazott. Legnagyobb darabján a keresztmező egy részlete tárul fel. Ennek a fája is szórtlikacsú, de már .1— 5 és sok sejt széles bélsugarakat tartalmaz. Tracheái aprók és az évgyűrű határon eltérő méretűek, vagyis a tavaszi pasztáiban nagyobbak, mint az ősziben. E jegyek egyértelműen a Fagus silvatica L.-re (bükkfa) utalnak. Lehetséges', hogy a kétféle fa egyazon kard (hüvelyének két oldalát alkotta, amint arra — ha nem is ugyanezekkel la fákkal —a 99. sz. sír kardhüvelyének esetéiben majd hasonló .példát fogunk látni. Ott ugyanis az egyik felét hársfa (Tilda), a másaik felét pedig ikőrisfa (Fraxinus) fájából készítették. 16. sz. sír: 30—40 év körüli férfi sírja, melyet a kotrógép erősen összetúrt. Innen egy meglehetősen eloxidálódott vas töredéket kaptam, mely felületén fa nyomokat őrzött mieg. A keresztmetszeti sík olyan vékony, hogy vizsgálatra nem alkalmas. Csupán egy kis felületen találtunk olyan [tangenciális basszmietszetà képet, ahol bizonyos határozó jellegű anatómiai bélyegek tfiel12