Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.

Anaplectoides prasina L. (9. kép) — Szakonyfalu, 1977. VI. 8., leg. Márton Zsófia, 1977. VI. 24., VII. 13., Szalafő, 1976. VI. 22., fénycsapda; Őriszentpéter, 1975. VI. ,11. (2), Szőce, 1975. VI. 12., leg. Uherkovich A. és Horváth Ernő., 1978. VIII. 4., leg. Uherkovich Á. — Első hazai előfordulási adatait Issekutz (1956) publikálja. Valószínűleg ez is terjedőben levő faj, mert az utóbbi 20 évben számos helyről előkerült, olykor az alacsonyabb és szárazabb vidékekről is (7. g. kép). Diarsia brunnea Schiff. — Szakonyfalu, 1977. VIII. 5., fénycsapda. — Ugyancsak Issekutz (1956) tudósított első hazai előfordulásáról. Az azóta megjelent faunisztikai szakirodalom számos lelőhelyét közli. Az országos fénycsapdahálózat is sokfelé fogta. Az egyik legerőteljesebben terjedő nedvességkedvelő faj (7. h. kép). Eugraphe sigma Schiff. — Szakonyfalu, 1977. VII. 4., VII. 7., VII. 9. (2), Szalafő, 1975. VI. 14., fénycsapda. — Néhány hegyvidéki és homoki lelőhelyét (Dabas, Ágasegyháza) ismertük korábban. Fénycsapdák számos helyen fogták a nyugati határ mentén és a Középhegységben (7. h. kép). Lycophotia porphyrea Sohiff. (9. kép) — Szakonyfalu, 1977. VII. 20.—

VIII. 16. <7), ßzalafo, 1975. VIII. .8—

VIII. 13. 1(3), 1976. VIII. 5—

VIII. 14. (9), 'Magyarszombatfa, 1977. VIII. 8., VIII. 17., fénycsapda; Szőce, 1978. VIII. 4. (5), leg. Uherkovich Á. — Korábban csak a nyugati határ néhány pontjáról ismertük, Gyulai—Uherkovich—Varga /(1974) Jósvafőről említi. Fogták még Uzsán, Reziben (Keszthelyi-hegység) és a Zempléni-hegységben. Az örségben elterjedt és nem ritka, az itteni lepkeegyüttes egyik jellegzetes komponense (8. kép). Harpyia bicuspis Bhk. — Mindenhonnét több példány. — Elsősorban nyíren, másodsorban égeren élő és korábban igen ritkának tartott púposszövő fajunk. Nemcsak itt, hanem a Dél-Dunántúlon is elterjedt és gyakori (Uherkovich 1978a). Kétnemzedékes (8. kép). Pheosia gnoma F. — Az örségben elterjedt, mindenhonnét több példányt ismerünk. A fentihez hasonló elterjedésű és ökológiájú faj (Uherkovich 1978a). Ugyancsak kétnemzedékes (8. kép). Ochrostigma velitaris Hufn. — Magyarszombatfa, 1975. VII. 16. (3), 1977. VII. 15., fénycsapda. — Országszerte előforduló, de ritka faj (Uherkovich 1980b). Nyugat-Magyarországon is ritka, a fenti adatokon kívül csak a körmendi erdőből ismert. Tethea fluctuosa Hbn. — Szakonyfalu, 1977. VIII. 13., Szalafő, 1976. VII. 4. —VIII. 22. (4), Magyarszombatfa, 1976. VIII. 17., fénycsapda; Szőce, 1976. VII. 19. (5), 1978. VIII. 4. (6), leg. Uherkovich A. — Nyíren és égeren élő faj, amelyet csak hegyvidékeinkről, illetve a Dél-Dunántúlról ismerünk (8. kép). Ez a faj is elterjedt délkelet felé, azonban korántsem olyan mértékben, mint pl. a Harpyia bicuspis Bkh., a Pheosia gnoma F. vagy az Endromis versicolora L. (vö. Uherkovich 1978b, 1978d). Antherea yamamai Guer. — Először Kovács (1957) ismerteti hazai előfordulását, eszerint 1956-ban fogták először Zala megyében. Vas megye déli részén — az örségben — ennél jóval korábban, talán 1953-ban, esetleg 1954-ben jelent meg, de erről szakmai körök nem szereztek tudomást. Valószínűleg itt lépett be először Magyarország területére is. Napjainkra meghonosodott, és minden útjába eső nem túl száraz tölgyesben gyakorivá, egyes helyeken tömegessé vált. Előrenyomulási útja azonos a többi terjedőben levő fajéval (bár az expanzió okai itt mások): elsősorban délkelet felé tart és ezen az úton már teljesen meghódította Belső-Somogyot és a Zselicet — és természetesen az addig terjedő 85