Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.

területeket is —, Baranya déli részét (a Dráva-síkot): itt egyelőre még nem túl gyakori, előkerült a Mecsekben is (Pécsvárad, Bürgés Gy. szóbeli közlése). Kelet-északkelet felé pedig a Bakony meghódítására is megindult. Egy korai budapesti adata is van — ez nem illik bele a fenti képbe. Rajzási ideje rendszerint augusztus első dekádjában kezdődik, de nagyon kedvező években már július végén is repülhet. Szeptember elejéig rendszeresen repül, később, október elejéig, egyes példányai még előfordulnak (8. kép). Lemonia taraxaci Esp. — Szórványosan elterjedt, egyes helyeken nem ritka faj. Az örségben elég gyakori, mintegy 3 hetes rajzási ideje többnyire szeptember első két dekádjára esik (8. kép). Endromis versicolora L. — Mindenhonnét számos példány. — Elterjedési viszonyaival már többször foglalkoztam (Uherkovich 1977a, 1978a, 1978b, 1978d). Az örségben gyakori, fénycsapdáim számos példányát fogták. Rendszerint március második felében kezd kelni, de még április második felében is repül, sőt, egy adat szerint május 1-én is. A Dél-Dunántúlon valamivel korábban megkezdődik rajzása (sokszor március 10. körüli, viszont az Északi Középhegységben, elsősorban a Zempléni-hegységben később kel és tovább repül. Feltételezhetjük, hogy már itt is legalább részben égeren él hernyója, ugyanis Magyarszombatfán, ahol kevés nyír mellett kiterjedt égeresek vannak, a leggyakoribb (8. kép). Colias myrmidone Esp. .;— Farkasfa, 1976. VII. 21., Szalafő, 1975. !VI. 12., 1976. VII. 21., leg. Uherkovich Á. — Bár számos adata van hazai elterjedéséről, korábbi lelőhelyein jórészt eltűnt. így például az Alföldön gyakorlatilag nem gyűjthető. Annál örvendetesebb, hogy az örségben többfelé él még, mint ahogy ezt már Tallós (1959) is közölte és magam is tapasztaltam. Réteken él, több xerötherm faj társaságában (pl. Maculinea árion L., Glaucopsyche alexis Poda, Lysandra dorylas Schiff.). Ugyanakkor itt repülnek a megszokott őrségi nedvességkedvelő, valamint mocsárréti fajok is, mint a Maculinea teleius Bergstr., Palaeochrysophanus hippothoe L., stb. Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó. — Elterjedt és közönséges. Azonos a Dél-Dunántúl kétnemzedékes alfajával, amelyet Szabó (1956) írt le Kaposvár környékéről. V—

VI. és VIII—

IX. hónapokban repül. Maculinea nausithous Bergstr. — Mindenütt elterjedt és gyakori. Ahol tápnövénye, a Sanguisorba officinalis L. előfordul, ott nem ritka, egyes helyeken igen gyakori. Július utolsó napjaiban jelenik meg és augusztus második feléig repül. A láprétek kiszárításával több élőhelye megszűnt vagy megszűnőben van a Dunántúl középső és déli részén. Brenthis ino Rótt. — Szakonyfalu, 1977. VI. 9., leg. Márton Zsófia. — Gozmány (1968) Jósvafőről és Szárról, valamint Izsákról említi, az utóbbi helyről kipusztult. A Vértesben újabb lelőhelye vált ismertté: Kőhányáspuszta. Burgenlandból csak bizonytalan adata van (Issekutz 1971). Fenti, eddigi egyetlen nyugat-magyarországi példánya a szakonyfalui Grajka-völgyi erdészház környékéről származik. Euphydryas aurinia Rótt. (9. kép) — Magyarszombatfa, 1976. V. 11—13. (12), leg. Uherkovich Á. — Gozmány (1968) csak közép-dunántúli populációját ismerteti. Burgenlandi, régebben ismert populációja ezek szerint átnyúlik hazánk területére is. Fenti lelőhelye nem is az egyetlen, amatőrök az örségben másutt is gyűjtötték (de ezekből nincs példány múzeumi gyűjteményekben). • Í ; ; •