Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.

sulások környékén gyűjthető (8. kép). Újabb hazai elterjedési adatait ismerteti Varga (1976) és Uherkovich (1978a), Mladinov (1975) pedig horvátországi előfordulásáról számol be. Mormo maura L. (10. kép) — Magyarszombatfa, 1975. IX. 4., IX/ 6., fénycsapda; Szőce, 1978. VIII. 4., leg. Uherkovich Á. — Korábban számos lelőhelyét ismertük. Ügy tűnik, hogy az utóbbi időben ritkábbá vált. A fenti példányokat fényen fogtuk, egyébként mint fénykerülő, csalétekkel gyűjthető faj ismert. Amphipyra tetra F. — Szalafő, 1976. VIII. 13—14., fénycsapda. — Kovács (1953) csak Rábagyarmatról, a Mecsekből és Romhány környékéről közli, Szeőke (1978) Nadapról is, néhány további lelőhelyről találhatunk példányokat a Természettudományi Múzeum, Budapest gyűjteményében (7. f. kép). Az országos fénycsapdahálózat nem fogta. Régebbi rábagyarmati adata mellett másik nyugat-magyarországi előfordulása a fenti. Amphipyra perflua F. (10. kép) — Szakonyfalu, 1977. VII. 2., VII. 9., VII. 17., VII. 19., VII. 23., fénycsapda. — A régebbi faunisztikai irodalomban nem szerepel, még Kovács (1958) is úgy foglal állást, hogy nem él Magyarországon. Ujabb adatok szerint Kőszegen, Szentpéterföldén és Répáshután fordul elő. Ronkay L. közlése szerint Kiscsehiben (Zala m.) is gyűjtötték (leg. Ambrus A.). A szakonyfalui fénycsapda 1977-ben 5 példányát fogta (7. f. kép). Apatele strigosa Schiff. — Szőce, 1975. VIII. 14., leg. Sin Kati, 1976, VII. 19. (5), 1978. VIII. 4., leg. Uherkovich Á. — Ritka, elsősorban fűzőn élő bagolylepkénk, amely a Dunántúl nedvesebb vidékein és az Északkelet-Alföldön szórványosan található. Adatait Uherkovich (1978a) ismertette. Apatele cuspis Hbn. — mindenütt gyakori. — Széles körben elterjedt és sokfelé gyakori a Dél- és Nyugat-Dunántúlon. Uherkovich (1978a) számos lelőhelyi adatát ismerteti. Apatele dini L. — Minden, általunk vizsgált nyugat-magyarországi lelőhelyen előfordult, Szalafőn 1976-ban gyakori volt (15 példány). Itt is, akárcsak a Dél-Dunántúlon, kétnemzedékes (8. kép). Burgenlandban is elterjedt és gyakori (hsekutz 1971). Atethmia ambusta Schiff. — Vasvár, 1975. IX. 11., fénycsapda. — Egyetlen nyugat-magyarországi példányát a vasvári mezőgazdasági prognosztikai fénycsapda fel nem dolgozott anyagában találtam. Hegy és dombvidékeinken szórványosan előforduló, ritka lepke. Antitype chi L. (9. kép) — Szakonyfalu, 1977. IX. 9., IX. 17., Magyarszombatfa, 1976. IX. 21., fénycsapda. — Kevés helyről, kis példányszámban gyűjtött faj. Elsősorban hegyvidékeink mész- és dolomit sziklagyepjeiben, füves lejtőin él. Cleoceris viminalis F. — Szakonyfalu, 1977. VI. 28., VII. 10., Magyarszombatfa, 1977. VI. 30., fénycsapda. — Elsősorban hegyvidékeinken előforduló faj (de: alföldi adata Űjszász, Kovács 1953-nál). Egyedszáma többnyire alacsony. Cucullia gnaphalii Hbn. (9. kép) — Szakonyfalu, 1977. VI. 8., leg. Márton Zsófia. — Első hazai adatait Gyulai—Uherkovich—Varga (1977) ismertetik. Bár népes burgenlandi populációja 6 lelőhellyel már korábban ismert volt (Issekutz 1971), első nyugat-magyarországi példánya csak 1977-ben került elő. Orthosia opima Hbn. — Régebben csak néhány lelőhelyét ismertük, elsősorban nedvesebb vidékeinkről. Az örségben igen népes populációja él, pl. a magyarszombatfai fénycsapda 1977-ben 150 példányát fogta (8. kép). 84