Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Szövényi István: Fejezetek a kőszegi asztaloscéh történetéből

SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977—78 FEJEZETEK A KŐSZEGI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETÉBŐL SZÖVÉNYI ISTVÁN A kőszegi céhekről általában Kőszeg sz. kir. város gazdasági életét századokon keresztül a kézműves ipar, a kereskedelem és a szőlőművelés fejlettsége 'határozta meg. E /három jö­vedelmi forrás közül a városgazdaság egyensúlyát az adózó polgárság zömét alkotó, céhszervezetekbe tömörült iparos réteg biztosította. A 'mindenkori nó­tárius által vezetett városi tanácsülési jegyzőkönyvek sok értékes adatot őriz­tek meg a kőszegi céhek történetéről. Tanulmányomban főképp e feljegyzések közrebocsátásával! igyekszem bepillantást nyújtani az asztaloscéh történetébe. Míg az ország nagy részében a török hódítás a fejlődő ipart úgyszólván tönkretette, a Bécs szomszédságában fekvő Kőszegen a legtöbb céh a ÍXVII. században alakult. 1 Ennek okát kutatva megállapíthatjuk, hogy bár a város földrajzi helyzeténél fogva az osztrák befolyás elleni küzdelem, az 1532. évi pusztító török ostrom és a függetlenségi harcok idején sokat szenvedett, mégis az iparűzők a hódoltsági területekhez viszonyítva aránylag kedvezőbb körül­mények között dolgozhattak. A kézműipar főleg belső szükségletre termelt, legfeljebb a környék piacait látta el a szükséges iparcikkekkel. A primitív kézitechnikával dolgozó műhe­lyekben a XVIII. századiban az idegenből bevándorló mesterek és legények ha­tására már kialakul bizonyos mérvű imunkatmegosztás. Ez fokozatosan megin­dítja a kézművesek közötti vagyoni rétegeződést, ezzel a céheken belüli bom­lás folyamatát. A kőszegi asztaloscéh megalakulása, harca a céhprivilégiunnok védelméért A felhasznált nyersanyag és a szakima hasonlósága miatt helyenként az asztalos egyszemélyben képfaragó (faszofbrász) vagy orgonakészítő is volt. Kő­szegen az asztalosok egy céht alkottak kezdetben a siffterekkel (puskaagy­készítőkkel). Az 1634. febr. 23-i városi protokollum szerint „az asztalosok, más­részt a puskaművesek kérték, hogy nekik a vátos nagyobb pecsétjével céhsza­bályokat állítsunk ki." 2 Mivel a céhlievelek adományozásának joga a városi tanácsot illette, e ki­váltságával élt is. Eszerint a kőszegi asztaloscéh megalakulása 1634-ben tör­tént a német nyelven kiadott eredeti céhszabályok alapján. 3 A szakmabeli egyetértés a kétféle mesterek között azonban nem tartott sokáig, és [mivel a tislérek a sifftereket vonakodtak társaságukba befogadni, azok a tanácshoz fordultak, „hogy Bécsből engedtessék megh, hogy az Articu­lusokat hozhassak..." Kérésükre a tanács megengedte, „hogy Uy Czéh magá­nossan adasik nekik, és az Tischler Czéhből ell választásik.'"* A bécsi anyacéh 381

Next

/
Thumbnails
Contents