Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - Dömötör Ákos: Nagy István meséi
forduló éveiben még élt az igény a szentimentális történetek iránt (A szerencsétlen grófnő, A rettenetes ezredes). A nemzeti történelem kalandos mozzanatait feldolgozó témákat is kedvelhették falusi hallgatóságának tagjai (Mátyás király és a cseh rabló; Magykír Balázs és Kinizsi). Áz ötvenes években teljesen új előadási alkalmat teremtett a községi művelődési otthon. Itt Nagy István rendszeresen mesélt a gyermekeknek, A község pedagógusai érthető módon, igen helyesen a tündérmesék előadását szorgalmazták. A ponyvái forrásból származó történetek (Vitéz Kalmus, A nap leánya, A szárnyas farkas, Bátor T\amás, Árgyilus királ, Árgyilus királfi és Tündér Ilona) hatalmas silkert arattak megyeszerte a felnőtt hallgatóság előtt is. Es amikor Nagy István országos népművészeti találkozón a híres-nevezetes Áraiá Lajos cigány mesemondóval „mérte össze" előadásbeli tudását a hatvanas évek elején, a nagyközönség elbűvölten hallgatta- az ízesen, mély átéléssel felelevenedő tündérmeséi hagyományokat. A népi demokratikus korszak művelődési folyamatában magasabb szintre jutott Nagy István mesei előadóművészete, mint az előző korszakokban. A nagy számú hallgatóközönség és a színpad komoly változást eredményezett, a mesemondó repertoárjában az értéktelen durva szövegek egy időre kihullottak a művelődési igények megváltozásával. Nagy István tehát tudatosan tanult, fejlesztette előadásmódját és bővítette repertoárját. A szájhagyományból eredő betyármondákat kizárólag otthon hallhatta. A Savanyú Józsiról és a Patkó fivérekről' szóló történetek hemzsegnek az uraiújfalusi és környéki összefüggéseket mutató elemektől. Egyik emlékezésében a Ragyogósi csárdát Savanyú Józsi kedvelt mulatozóhelyének említette. Elődeitől való az az adat, hogy Patkó Bandi 1861-ben kifosztotta Rózumberg nevű kereskedőt. Patkó Sándor Uraiújfaluban való megjelenésével kapcsolatban azt mondta Nagy István, hogy Pap József és Pap György helyi lakos próbálta fellázítani a népet a betyárok ellen. Patkó Bandi ellen viszont egy cseh „tislér" (asztalos) próbálta bujtogatni a helybelieket. A helyi szájhagyomány betyármondai ciklusait ponyvái eredetű töredékek szőtték át. Rózsa Sándor részvételéről és kufsteini raboskodásáról szóló történeteket nyilvánvalóan olvashatta. 10 A könyvkultúra hatása mesemondók esetében korántsem csupán a ponyvatermékek révén érvényesült. A századforduló és az első világháború közötti évek politikai aktualitásait (pl. az orosz—japán háború) hordozó történeteit korabeli naptárakból, képes kalendáriumokból merítette, öregkorában unokája isk'oláskönyveit olvasgatta. A különböző műfajokhoz tartozó szövegek az erede + kéirdés szempontjából a cselekmények igen bonyolult szövevényét állítják elénk. A tündérmesék esetében közvetett irodalmi hatással számolhatunk. Ezeket a csodás történeteket Nagy István katonaságnál hallhatta. Igen korai ponyvái hatással számolhatunk A nap leánya c. mesénél, amelyben a Gyöngysíró leány-típust (AaTh 403) a vadkan-epizód előzi meg. 11 Ehhez a szöveghez Pintér Sándor egyik Nógrád megyei palóc meséje áll a legközelebb (Mese a naplyányáról). 12 Berze Nagy János mutatott rá, hogy ez az epizód a magyar nyelvű ponyvafüzetként közkézen forgó Hét bölcs mester történetéből való. 13 A századforduló előtt feljegyzett észak-magyarországi változattal való tökéletes egyezés bizonyítja, hogy Nagy István katonaévei alatt olyan ponyvából szájhagyománnyá lett meséket is elsajátított, amelyek az ország különböző részéből származtak. Különben ez a mesetípus Vas megyében sem volt ismeretlen. 14 A szüzsé keleti formáját itthon közvetítő hazai fordítások számos 308
