Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Csaba József: Adatok a Murántúl (Prekmurje) északi részének fazekasságához

vastagságban mosatlan homokot szórt rá, lapáttal kisisé összekeverte, összetömítette. Ezen a deszkabordázat nélküli agyagihalmon egy lapátot (blntka mótika) tartott készenlétiben, aminek segítségével, szükség esetén bármikor elvehetett belőle annyit, amennyi a megmunkáláshoz éppen kellett. Ily módon az udvaron tárolt agyagot nem fedte be. Felhasználás előtt egy vagy két vékányi agyagot elvett a halomból és ott kinn az udvaron megnedvesítette, (kapával összevagdosta mindadd'ig, míg olyan egyenletesen puha, lágy nem' lett, hogy sarlóval (kósziaa) könnyen vághatóvá vált. Ekkor bevitte a műhelybe (mocsárszko hizsa), ahol vékából erre a célra előkészített törzsökre (pein) öntötte, utána fakalapáccsal (keinza) 5—6 percen át csapkodta, verdeste, —esetleg isimét (behozott hasonló mennyiségű agyagot, s azt is közéje dagasztotta a fakalapács segítségével. Ezután a tuiskón levő felpuhított agyagcsomó mellé ült egy (kis 'zsámolyra (sámerli), maga elé terített egy zsákot (zemléni pert) és vékony szeletekben arra ráfaragta az agyagcsomót. Utána kézzel isimét a tuskóra helyezte; 5—6 percen át fakalapáccsal öszszeverdeste, ezt követőleg megint lefaragta, majd harmadszor is megismételte ezt az eljárást. Harmadszori lefaragás után az agyag a zsákon maradt, s belőle kb. 10 db gyermekfej nagyságú csomót formált. Ezután egy ilyen csomót a ruhán hagyott, a többit félretette. A ruhán hagyott agyagot jobblábával (mezítláb) megtaposta háromszor-négyszer körbe haladva. Az így laposra taposott agyagra a félre tett csomókból egyet rádobott és össze dagasztotta a már két csomó agyagot. Hasonló módon járt el a harmaduk, s utána a többi agyagcsomóval, úgy hogy kb. egy óra múlva elkészült vele, s akkor már egy összefüggő agyagcsomó lett az egészből. Az agyag sulykolását „fcucsé"-nak mondják. A gyermekfej nagyságú csomó: „mali stükk zemlé". Több ilyen kisebb csomóból összevert halom pedig: „velki stükk zemlé". Az agyagban annak tiprásakor már nincs kavics, mert azt előzőleg sarlóval történt szeletelésekor kézzel' kiszedték helőle. Ily módon előkészített lapos kenyérformájú, nagyobb agyagcsomót földre tett deszkalapra (deszka) helyezte a gerencsér, s vashuzallból készített vágóval (dróut) szeletelt le Ibelőle szükség szerinti mennyiséget. Ez az eszköz 40 cm hosszú, s mindkét végére rongydarab van kötve, hogy használat közben jól kéziben tartható legyen. A KÜC6ÁN által leszelt agyagcsomó most a gyúrószékre (sztolec) keriTt. Ezen kézzel 2—3 percig gyúrta, majd

1 kettétörte a hosszúkásra formált agyagot, után a két darabot (falat) ismét eggyé gyúrta, s ezt a műveletet háromszor végezte el, végül is a két darabból az egyik rákerült a korongra. A korong (potács vagy sejba) részei: stranga, mala, sejba, za szadeti, police, nogacsn. (1. kép) A korongolásnál és a festésnél használt tárgyak : f akés Ikörtefából

1 (springla), a kalapból kihasított nemeziap (szkalposa), nyújtóbőr '(Zéder), edényemelő kard (szablá), vizesedény (zavodó piszker), sárga festéket tartó cserép (zsuti farbó csrépnya), fehér festéket tartó cserép (béli farbó csrépnya), edénykészítés közben feleslegessé vált agyagdarabkák összegyűjtésére szolgáló tál (zablato szkéjca). Mázőrlésnél használatos tárgyak a kanál (zsliqa) és a homok tartására szolgáló edény (zaplapaló beudla). A mázőrlő (sziák) a kamra egyik sarkaiban volt felállítva. Részei: az őrlőkő (kuomen) és a rúd (bot). KÜCSÁN Ferenc égetőkemencéje (peics) lakóházától nem messze, a gyümölcsösben állt. Mészhabarcs nélkül 1887. évben épült, 230 cm széles és 190 299