Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A festett díszítésű házormokról és a hegyhátszentpéteri tájházról

A tájház másik (keleti) oldalán levő „túrószsák" formájú telket — amely tudomásunk szerint ugyancsak községi tulajdon — a helyi növényföldrajzi adottságok figyelembe vételével parkosítani kellene, mivel az a jelenlegi állapotában nem biztosít méltó környezetet a múzeumiként működő és nyilván egyre nagyobb látogatottságra szert tevő műemuékháznak. Ezen a kis parkosított telken kerülhetne sor a szomszédos győrvári újimajorból átmentett kisméretű ún. „cseléd"- vagy „szölgahívó" harangláfo felállítására és néhány pad elhelyezésére, amely az ide látogatók rövid pihenőhelyéül szolgálhatna. A kultúrált környezet és a látnivaló dialektikus egysége nemcsak a külföldi és hazánk távolabbi tájairól ide látogatók miatt fontos, hanem a környező falvak kirándulói, szabadidő kihasználói, diákjai szempontjából is, akik itt szórakoztató kirándulás, felüdülés formájában ismerkedhetnek meg a népi építészet, a népi díszítőművészet szempontjából ma már csalk hírmondóként megtartott festett faormú házzal, a hegyháti parasztság egykori lakásberendezésével, mindennapos használati tárgyaival, továbbá ha terveink megvalósulnak, akkor egy falusi kovácsműhellyel és felszerelésével, szerszámikészletével is. JEGYZETEK 1. Lásd: a Savaria Múzeum néprajzi fényképtárában 732 és 734 leltári számon. Közölve: Tóth János: Az őrségek népi építészete Budapest, 1975. 56—56. p. 116 és 117. kép. (A (továbbiakban, Tóth J.: őrségeik.) 2 Tóth János: Göcsej népi építészete,, Budapest, 1965. 45—46. p. (A továbbiakban, Tóth J.: Göcsej.) 3. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete, Budapest, 1912. IV. kötet XXXII. és XXXIII. tábla. Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház. Zalai Gyűjtemény 2. Zalaegerszeg, 1974. 166. p. 93. lábjegyzetben megemlíti, hogy ellentmondó, illetve vitatható „... a Malonyai által (XXXII. t.) közölt göcseji (salomvári) dúsan festett csonkakontyos házorom, melyen „Éljen Gödé József 1813" felirat és évszám Játható. Ha 1813-ban már ilyen díszes házormok voltak, úgy egyszerű csonkakontyos ormok akár 1750 körül is lehettek. A Malonyay-féle 1813-as évszám azonban téves oivasatú. A festett ormot két táblán is közli, a két kép csak abban különbözik, hogy a másik (XXXIII.) táblán .. 68 évszám látszik. Egyik évszám tehát nem jó, — esetleg egyik sem. Ilyen díszes, dúsan festett ormok csak az 1850-es évek után, főleg az 1870-es, 1880-as évekből ismertek. ... Az l-es ós a 3-as szám könnyen elolvasható. Házormunk valószínűleg 1868-ban, vagy 1873-ban készült." Szentmihályi megjegyzését nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Véleményünk szerint is az 1873-as évszám a valószínűbb. 4. Tóth J.; Göcsej 46—48. p. 5. Bellosics Bálint: A hetési faház. Ethnographia 1897, VIII. évf. 100—101. pj. 6. Nagy József: A Hegyhát-vidék építkezése. Néprajzi Értesítő 1900. I. évf. 90. p. 7. Lásd Tóth János: Népi építészetünk hagyományai Budapest, 1961. 70—84. p. Továbbá a már említett Göcsej 45—63. p. és örségek 51—62. 8. Tóth J.: Örségek 51. p. 9. U. o. 10. U. o. 11. U. o. 58—59. p. 12. Vö. Tóth J.: Göcsej 50—51. p. 13. Tóth János: A műemílókek nyomaiban. (Egy kutató építész beszámolója.) Vasi Szemle 1978. XXXII. évf. 69. p. 14. U. o. és Göcsej 50—51. p. 15. U. o. 67. p. és Göcsej 48—50 p. 16. Tóth J.: Örségek 54—56. p. 17. U. o. 56. p. 18. Tóth J.: A műemlékek nyomában. Vasi Szemle 1978. XXXII. évf. 67. p. 293