Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház
Falanyaga keresztvéges bárdolt fenyőborona, csak a talpgerendák készültek keményfából. (25. kép) A tetőn — a lakóházéval megegyező technikával felrakott — terített zsúp volt. A tetőgerincen végighúzódó 3 db szelement 4 ollóláb tartotta a közfalak, illetve az istálló mestergerendája felett. (Ezek 'közül az ólak feletti szelemen és ollóláb már újabb.) Az ollólábak átkötőgerendája itt is egy-egy födémgerendát helyettesített, amdn az ollószárak támaszkodtak — csapolás nélkül — egyszerű fészkeléssel. A hántolt fenyőrúdf ából készült szarufák, a szelemen fölött faszeg segítségével párosával csatlakoztak. Az alsó végük közvetlenül a födémgerendákra támaszkodott, rögzítés nélkül. A födémgerendákat az istállóban, kamrában és faházban egyaránt két-két hosszanti irányban húzódó mennyezetgerenda és e helyiségek közepén elhelyezkedő keresztirányú mestergerenda támasztotta alá. Végeik kívül a koszorúgerendákra támaszkodtak, melyeket a mestergerendák és a közfalak legfelső boronaeleméinek kiálló végei tartottak. (A födém- és mennyezetgerendákból egyetlen egy darabot sem sikerült épségben megmentenünk, mivel már teljesen elkorhadtak.) A tornácon az istálló és a kamra közfalától nyugatra, egy 125 cm hosszúságú nyitott padlásfeljáró volt. Vele szemben az épület déli oldalán egy érdekes szénabedobó nyílást találtunk, amely két szarufa szélességben — a lécekre rögzített zsúppal együtt — felnyitható és lecsukható. A nyitás alkalmával az alsó végét 2 db kb. 120—130 cm magasságú, felül természetes elágazású karóval támasztották alá. E gazdasági épület alaprajzi tagolódásának utólagos változtatására már utaltunk. Említettük, hogy a kamra és a faház közötti eredeti keresztvéges boronafalat kifűrészelték és a kamraajtó mellé zsilipelve újra visszaépítették, a faház alapterületének növelése céljából. (26. kép) Láthatjuk, hogy itt is ugyanolyan módszerrel végezték a belső átalakítást, mint a lakóház esetében. A gazdasági épület 3 helyisége a lakóházzal egyidőben épülhetett. Az istálló melletti ól a múlt század végén, a nyugati oldalon elhelyezkedő 3 részes ól a XX. század elején készülhetett. Az előbbi szarufái az istálló födémgerendáihoz voltak felerősítve faszegekkel. A mennyezetét rövid födémpallók képezték. Oldaldeszkáit 4, illetve az ajtóval együtt 5 oszlop tartotta. A deszkafalak alatt régen keményfából készült talpgerendák húzódtak, melyek egyúttal az ól padozatát is tartották, de ezek már teljesen elkorhadtak. A 3 részes ól még ennél is korszerűbb technikai kivitelű es újabb anyagú, ezért a részletes bemutatását nem tartjuk indokoltnak. Csupán azt említjük meg, hogy az etetőtáblái fölött színes ceruzával írott évszámokat találtunk. A legkorábbi 1903, de van 1909, 1914, 1916-os évszám is. Feltehetően a legkorábbi évszámból következtethetünk az ólak építési idejére. Ennyit kívántunk ismertetni az épületek bontási tapasztalataiból tanulságként és most nézzük a szlovén házakra utaló történeti adatokat. A szlovén (vend) lakóépületekről és azok archaikus formájáról, a füstösházról, már az 1800-as évek első évtizedeiben megjelent leírások is elég részletes tudósítást adnak. Bitnicz Lajos 1819-ben a következőket írta: „Házaik, mellyek nagyobb részént fenyőfából készültek, de az erdők' meg kémélléséért már most agyagból is építtetnek, csak egyetlen egy füstös szobából és életes kamarából állanak közönségessen, jóllehet helyei (helyei a' vagyonosabb gazdák Magyar 's Stájer szomszédjaiktól az alkalmatosafob hajlékokat is már eltanulták.. ," 42 A továbbiakban a füstösház primitív berendezésére és a pitvar cséplőtérként — szérű258