Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház
Szentmihályi Imre helyesen utal a tolituk funkciójára és kezelésére: „A tolitukat, célszerűen kellett a füstös térben kezelni (nyitni és zárni), figyelemmel arra, hogy „honnan fúj a szél... " 31 Ugyancsak ő említi, 'hogy „Télen a tolitukat zárva tartották. Ilyenkor nappal is sötét volt a helyiségben: csak a kemence tüze és a fokla világa vetett némi fényt." 32 Nagyobb füst egyébként csak a begyújtás alkalmával keletkezett, később a parázs már nem füstölt. Az oromfal udvar felőli szegletében lehetett a füstösház idejében is az úgynevezett evősarok, asztallal és sarokpaddal. A tüzelőpadkás kemence a pitvar felőli belső sarokban — a bejárattól jobbra — helyezkedett el. A kemence és az oromfal között az északi oldalon fekvőhelyek lehettek, melyek bizonyára még a pitvarban is voltak. A mostani szoba fala belül a sározás és (meszelés alatt mindenütt füstös volt, ami a tüzelőberendezés egykori ottani létére utal. Ugyanez tapasztalható a konyha és kiskamra falainak felső részén is, ami azt mutatja, hogy a helyükön levő egykori pitvarban is terjengett a füstösházból kivezetett füst. A tüzelőberendezéssel és füstelvezető rendszerével szorosan összefügg a füstöäkonyha tornácra nyíló ajtója és a kiskamra zsilipéit fala közötti sarokban található, négyzetes mennyezetnyílásra állított deszkakémény, aminek alkalmazási idejére vonatkozóan sajnos csak feltevésekre hagyatkozhatunk. A megyénk területén végzett két évtizedes kutatásunk során deszkakéményt már csak a megmaradt füstöskonyhás lakóépületeken találtunk, a szlovén, német, horvát és magyar községekben egyaránt. 33 Ez érthető is, mivel füstösházak a XX. századig még a legeldugottabb helyeken sem maradtak fenn hazánk területén, belső korszerűsítő átalakítások, vagy utólagos hozzáépítések nélkül. Mindez természetesen nem jelenti azt — mint ahogyan épületünk esetében sem —, hogy ezek korábban ne lehettek volna füstösházak. (Sőt ez az általunk vizsgált német és horvát nemzetiségű épületeknél szinte biztosra vezető.) A deszkakémények használatára utaló kormeghatározás, illetve háztípui hoz való kötődés, a Vas megyei nemzetiségi példák ellenére, továbbra is nyitott kérdés maradt. (Megjegyezzük, hogy a szabadkéményes házak füstelvezetési módja már későbbi fejlődés eredménye, s mivel ez a most vizsgált területünket nem érintette, ezért nem is utalunk rá.) 34 Szűkítsük e témát kizárólag csak a házunkra vonatkoztatva. A bemutatott fülstkivezető, füstterelő és (kereszthuzat /biztosító szabad nyílások, valamint a deszkatáblával zárható és byiltlható — tehát szabályozható — tolituk feltehetően elegendőnek bizonyultak a pitvaros füstösház füstelvezetéséhez. Minek kellett aüdkor az alulról — két vájatos léc között csúsztatható — rácsozott deszikalappal szabályozható mennyezeti nyílás fölé állított deszkakémény? A füstösház idejében már megvolt-e a pitvar füstkivezetőjeként, vagy csak a pitvarból kialakított füstöskonyha idejében készítették? Az előbbi esetben meglétét csak azzal indokolhatnánk, hogy a tornácról nyíló pitvarajtó felett azért nem volt füstkivezető nyílás, Imivel ezt a mellette és fölötte elhelyezett deszkakémény helyettesíthette. A füs'öskonyha idejében történő kialakítását viszont már reálisabban magyarázhatjuk a zsilipéit boronafal utólagos beépítésével, miáltal az egykori pitvar déli oldalán levő tolitu és a magasabban elhelyezkedő szellőző- vagy füstnyílás a kiskamrába került. (Az előbbi helyére nagyobb ablakot tettek, az utóbbit megszüntették, besározták). Az így elvesztett falnyílások helyett — azok füstelvezető funkciójának pótlására — készülhetett a deszkakémény, akár a kiskamra kialakításával egyidőben, akár később. A hasáb formájú kémény lényegében 4 db gépi fűrészelésű deszkából Í 252