Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház
áll, amiket az élek csatlakozásánál vasszegekkel illesztettek össze. (Ez is a későbbi készítésre utal.) A tetejét a bontáskor már egy félkörívben meghajlított bádoglemez zárta, ami alatt kelet-nyugati irányban egy-egy kerek, észak-déli irányban pedig egy-egy szögletes kivágás volt, amiken keresztül a füst eltávozhatott. A fentiek alapján valószínűsíthetjük, hogy a deszkakéményt az egykori pitvaros füstösházunk idejében még nem használták, ihanem csak az utólagosan kialakított füstöskonyhánál. A múlt század eleji leírók is csak kéménytelen füstösházakról tudósítanak. A deszkakémény alkalmazása a füístöskonyháknál sem lehetett általános e területen. Nem véletlen, hogy Pável Ágoston is alig talált kéményben folytatódó füstlyukat az 1920-as évek második felében, a szlovén nyílttűzhelyű konyhák vizsgálatánál, amikor még 3 község 212 lakóháza közül 45 füstöskonyhás volt. Mint írja; „... a füst a konyhaajtón és az elülső (vagy hátsó falon vágott köralakú vagy négyszögletes nyíláson át távozik a szabadba". 35 Rábatótfaluból ugyan bemutat egy kéményes füstnyílású konyhát, de inem említi, hogy a kémény miből készült. „ ... az ajtóinak már csak azért is jó nyitva lennie, mert bizony a tűzhely füstje csak nehezen fér ki a hátsó fal bal sarkában a mennyezeten vágott nyíláson, mely a padláson keresztül kéményben folytatódik. Az ilyen kéményben folytatódó füstnyílás... ritka, s újabban állítólag be is deszkáztatja őket a csendőrség, tűzbiztonsági okokból... Annyi bizonyos, hogy ilyen kéményes nyílttűzhelyű konyhát alig láttam egyet-kettőt, в |a lakosság több helyen panaszkodva mutatta a bedeszkáztatott tetőnyílást." 36 Később erre újra utal : „Szakonyfalván ... azon panaszkodtak, hogy a csendőrök bedeszkáztatták velük az oràot, sőt büntetést is kellett fizetniök; most aztán csak az ajtón, s ajtó ajtó melletti kis lyukon át van a füstnek kijárása." 37 ' / ' Kétségtelen, hogy a hatósági intézkedések meggyorsíthatták a deszkakéményben folytatódó mennyezeti füstlyukak eltüntetését, de — fmint már említettük — ezek a tiltások előtt sem lehettek túlságosan 'gyakoriak, mivel helyettük a korábbi, 'hagyományos füstelvezetési módszereket alkalmazhatták. A deszkakémények használatára feltehetően csak ott került sor, ahol a tolitukat megszüntették, illetve üvegezett ablakokkal cserélték fel. ' A bontáskor a füstösházfoól kirekesztett, téglából épített, nagyméretű, négyszögletes, szikrafogóval és tüzelőpadkával ellátott kemence már az utólag kialakított íüstöskonyhában volt, a szoba felöli belső sarokban. 38 A tornác felé néző szájnyílása előtt — teljes szélességben — kialakított tüzelőpadka, az újabb téglafal mellett derékszögben megtörik, L alakban folytatódik, ahonnét a szobai cserépkályha fűthető. (22. kép) A csatlakozásnál, a belső sarokban •— a két szájnyílás között — egy kerek mélyedés található, amely a parázs megőrzésére szolgált. Főzéskor itt égett a tűz, ezt rakták régen körül fazekakkal, majd később már vasból készült háromlábra is állították azokat. A parázstartó mélyedés felett, egy nagyjából négyszögalakú és sárdugóval zárható kis huzatlyuk látható, amely a kemencében égő tűiz szabályozására szolgált. (A vele ellentétes oldalon levő kerek nyílás már a katlanból kivezető, utólagosan beépített füstcső vége.) A kemence és a kályha ötszögű szájnyílása körül, egy-egy állított téglalap formájú füstterelő, füstvezető mélyedést alakítottak ki. A tüzelőpadka fölé — a kemence szélességének megfelelően — egy nagyjából félhenger formájú szikrafogót építettek téglából. Ennék a nagyjából félkör vezérgorbéjű téglaiboltozatnak a belső hosszanti oldala, a kemence párkányszerűen kiugró válla mögött megépített, l l /%—2 (nagyméretű) téglányi szélességű 253
