Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

csatlakoztak egymáshoz. Udvar felől a tetőelhajlásig 22, az északi oldalon 23 szarufa helyezkedett el. Az utóbbit, mivel nem volt párja, a szelemenhez rögzí­tették. A keleti oldalon 13, a szín lekontyolt végén pedig (már csak 3 ép szaru­fát találtunk a leomlott tetőzetben, a többi darabokra törött. A déli oldalon a 14—15-ös szarufa között volt a deszkakémény. (7. kép). Ugyanitt a 17-es szá­mútól kezdődően — a tetőelhajlás miatt — felül már tömörültek, sűrűsödtek, a szín irányában kissé rézsútosan dőltek. A szarufáikat alul a koszorúgerendák­hoz nem rögzítették. Elől az orom felett, az élszarufáklkal együtt 7 rag helyez­kedett el. A csonkakonty alatti trapéz alakú ormot 25 db függőlegesen álló fe­nyődeszka zárta, melyek közül a két utolsó már ihiányzott, a 14-es pedig utó­lagosan felszegezett hordódonga volt. A !már említett szív alakú kivágások, szel­lőzőnyílások a 6-os, 13-as és a 19-es oromdeszkákon találhatók. (Valószínűsít­hetjük, hogy a csonkakonty eredetileg nyitott volt és csak később deszkázták be, sőt az építés idején a lakóház még kontyolt is lehetett. Ezt ia kérdést sajnos nem sikerült megnyugtató módón tisztáznunk). A gerendafödém külső szélein elhelyezett 'koszorúgerendákon, a szarufák és a szélikötők (viharkötők) felfektetésére szolgáló mélyítések látszottak. Az olló­lábak stabilitását szolgáló szélkötőket faszeggel rögzítették rájuk. Az udvar felőli két koszorúgerenda, a kifűrészelt és elbontott konyhai közfal maradék falgerendája felett toldott, faszegek segítségével, Az északi oldalon ugyanez ta­pasztalható, de itt az első koszorúgerenda kissé hosszabban nyúlott hátrafelé. Az északi oldal első koszorúfája a 2. és a 3. ollóláb átkötőgerendájához volt rögzítve, egy-egy hosszú faszeggel. A lakórész és a kamrák felett húzódió két szelement 5 ollóláb, az elhajló szín felettit csak egy főszaruállás tartotta, mivel ennek a másik vége a 4—5. ollóláb szelemenjére támaszkodott. Az előbbiek a 3. ollóláb után 20 cm-rel csat­lakoztak lapolással és faszeggel. Az ollószárak felül f aszeges csapolással illeszkednek. A keresztezésen túl­nyúló végeik tartják a négyszögletűre faragott és élével lefelé fordított szele­ment. Az ollószárakat alul a födémgerendák között elhelyezett ollóátkötőkre ál­lították egyszerű fészkeléssel. Az ollóátkötők vastagabbak és szélesebbek vol­tak mint a födémgerendák, ezért az első 3 kissé kiemelkedett a padlástérben. (8. kép). Az 5. főszaruállásnak nem volt átkötőgerendája, mivel a két ollószár nem egy vonalban, hanem a tetőelhajlás miatt ferdén helyezkedett el — 61 cm­es eltolódással —, hogy a szín felől becsatlakozó szelement is tarthassa. Ugyan­ennek a szín felől nem volt szélkötője sem. Az ollószárakat az északi és déli oldalon egyaránt egy-egy szélkötővel rögzítették a koszorúgerendához, melyek a 4. ollóláb udvar felőli szélkötője kivételével, (mind hátrafelé álltak. A főszaruállások kiosztásának bemutatásánál az oromigerenda külső élétől számított folyamatos méreteket is megadjuk, amik egyrészt az ollóülések egy­máshoz viszonyított távolságát, másrészt az ollóátkötők szélességét is mutatják. Az első ollókötő az oromgerendától 2,00—2,14 m-re helyezkedett el, az ud­vari szobaablak nyugati szárnya felett; a második 5,12—5,27 m-re, a szobai mestergerenda és a téglából épített közfal között; a harmadik 7,64—7,81 m-re, az elbontott közfal felett (9. kép); a negyedik 11,02—11,24 m-re, a konyha és kiskamra közfala felett; az ötödik északi ollószára 14,75 m-re volt, a déli vi­szont 15,36 m-re, a számozott élek figyelembe vételével. Az utóbbi ugyanis — mint már említettük — a tetőszerkezet hajlása miatt ferdén állott. A szín fe­letti ollóláb a szelemennel együtt már korábban leszakadt. Ha a Tóth János által feltételezett 28 későbbi tetőszerkezeti megerősítést el­fogadnánk, akkor a szelemenek helyzetének figyelembe vételével csak a 2. és 239

Next

/
Thumbnails
Contents