Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

tatták is. Az előbbiekből következett az, hogy a menekültek élénk figyelemmel kísérték a nem­zetközi események alakulását. A legtöbb katonai táborban már szeptember végén megszervezték a rádióügyeletet, hallgat­ták a párizsi, londoni (majd később a moszkvai) rádiók műsorát. Több helyen, pl. Kisbodakon, Rajkán, Bregenc-majorban, Sárváron, Nagykanizsán a hallgatott rádióadások híreit, legfonto­sabb műsoranyagát legépelték, sokszorosították. Ezeket az ún. „információs anyagokat" külön­böző tábori rendezvényeken (tanfolyamokon, előadásokon) ismertették. A táborokból kijáró lengyelek a friss híreket a lakosság között terjesztették. így, ilyen formában is „befolyásolták" a közvélemény alakulását. 21 A menekültek németellenes agitációja hamar felkeltette a csendőrség és a Vezérkari Főnök­ség 2. D. (defenzív) alosztályának érdeklődését. A jelentések beszámoltak arról, hogy a lengyel táborok lakói nyílt, németellenes hangnemben írt röplapokat olvasnak (terjesztenek). A menkül­tek is tudták, hogy a németellenes magatartás (agitáció) felső szinten nem zavarta a magyar ha­tóságokat. Az emigráció vezetősége tisztában volt azzal, hogy Keresztes Fischer Ferenc belügy­miniszter (a Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium számos vezető munkatársa) számos vonatkozásban rokonszenvezett a nyugati hatalmakkal. A menekültek tevékenységét politikai szinten hallgatólagosan valóban tudomásul vették. Természetes csak olyan politikai tevékeny­ségről lehetett szó, ami nem sértette, nem ellenkezett a magyar belpolitika alaptételeivel. A kife­jezetten baloldali, vagy kommunista jellegű magatartást tanúsítók ellen nem csak a magyar ható­ságok, hanem maguk a lengyelek magyarországi képviseleti szervei is felléptek. A lengyel katonák politikai hangulatáról a szombathelyi III. hadtestparancsnokság terüle­tén lévő táborokból riasztó hírek érkeztek. Ezúttal nem németellenességről volt szó. A sárvári tá­borban 1940 februárjában 29 személyt, később 44 katonát, összesen 73 személyt helyeztek megfi­gyelés alá (majd büntetőtáborba). Az eljárást kiváltó ok: kommunista agitáció és a tisztekkel szembeni fegyelmezetlenség. Egy másik információ szerint a hadtest felügyelete alá tartozó tábor­ban (valószínűleg Sárváron) „... 700 kommunista van (?)... saját tisztjeiket a rendfokozat eltá­volítására akarták kényszeríteni, a tisztek nem mernek fellépni ellenük." 22 A források szerint a tiszti karban is jelentős mértékű kijózanodás figyelhető meg. A tartalé­kos állományúak között számos baloldali elvet valló személyt találhatunk. Sokan voltak olya­nok, akik éppen a szeptemberi hadjárat után ismerték fel a Szovjetunió jelentőségét, akik Lengyel­ország feltámasztása érdekében hajlandók voltak együttműködni a szovjetekkel. A sárvári táborban felvett jegyzőkönyv szerint Marcin Zaleski alezredes 1940 végén kom­munista érzelmű beszédeket tartott. Beszélt a szovjet hadsereg erejéről, a szovjet gazdaság lehe­tőségeiről. A Bregenc-majori állományban lévő Marian Sokolowski őrnagy Ógyalla községben — többek között kijelentette, hogy a „... németek győzelme a legnagyobb szerencsétlenség lenne Európára és Magyarországra is... megjegyezte még, hogy Európában addig béke nem lesz, amíg Németországot gúzsba nem kötik." 23 A győri táborban lévő Mieczyslaw Wrzosek és Boles law Modziewski (Modzielewski?) fő­hadnagyok ellen szintén „bolseviki" propaganda címén indult eljárás. 24 A csendőrnyomozó pa­rancsnokság egyik jelentésében beszámolt arról, hogy a Fertőszentmiklós községhez tartozó Bre­genc-majori lengyel katonai táborban több személy, név szerint : Stanislaw Sicjak, Ludwik Gra­bolny, Artúr Bernardkiewicz, Stanislaw Stawecki, Józef Stolonski katonák a kulturális foglalko­zások után „. . .társaik előtt a kommunista internacionálét énekelték." 25 A szövetséges hatalmak első sikerei 1942-ben (főleg az észak-afrikai és a csendes óceáni had­műveletek alakulása), Köln bombázása, melyben lengyel repülős egységek is részt vettek, továb­bá a lengyelországi ellenállás megerősödése lelkesítőleg hatott a menekültekre, nőt politikai aktivitásuk. Nemesbük községben élő lengyelek politikai tevékenységéről részletes adataink vannak. 1942 őszén több menekült — közöttük Jan Pilczuk — „bolsevista" agitációt folytatott a község lakosai között. Beszélgetéseikben a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közelgő győzelmét hirdet­289

Next

/
Thumbnails
Contents