Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

szagra átkerült lengyel fegyveres erők tagjait internálták. A szállásul kijelölt épületet a „tábort" magyar katonai őrség ellenőrizte. A tábort csak előzetes engedéllyel lehetett elhagyni. A parancsnoki teendőket magyar katonatiszt látta el, a tábor belső életét azonban a lengyel táborparancsnok (starszy obozu) azaz a rangidős tiszt szervezte meg. A táborok élelmezését, egészségügyi ellátását stb. a magyar katonai parancsnokságok biztosították. A katonai táborokban legálisan, a magyar katonai hatóságok támogatásával különféle bizottságok, tanfolyamok és műhelyek szerveződtek. A szabadidő hasznos eltöltéséhez a tanfolyamok, előadássorozatok adtak lehetőséget. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a gépkocsivezetői, kereskedelmi, idegen nyelv, könyvelői stb. tanfolyamok iránt. A tanfolyamok, valamint a Katolikus Szabadegyetem és a Népfőiskola keretében tartott előadások a katonai ismeretek ébrentartása mellett sokrétű művelődési lehetőségeket szolgáltak. Szinte minden jelentősebb tábor folyóiratot, évkönyvet jelentetett meg. A táborokban olvasótermet, elsősegélyhelyet, orvosi és betegszobát rendszeresítettek. Külön kell szólni a tábori műhelyekről, a hasznos tevékenységet biztosító tábori konyhakertekről, galambtenyészetekről, sertéshizlaldákról, nyúlfarmokról. A katonai menekültek központi gyógykezelésére Győrben lengyel kórházat, Letkés községben szanatóriumot, Egerben tüdőbetegosztályt létesítettek a lengyel betegek számára. A polgári menekültek orvosi ellátását a lakóhelyüknek megfelelő orvosi rendelők, kórházak biztosították. Tanulmányunk elején említettük, hogy a menekülteket barátságosan fogadták. A velük szembeni bánásmódot később is a megértés, előzékenység jellemezte. Az első hónapokban különösen a lengyel tisztek kerültek a figyelem középpontjába. Igen sok helyen a magyar helyőrség tisztjei és a lengyel internált tisztek baráti összejöveteleket tartottak. Az egyik jelentés arra utalt, hogy Nagykanizsán a magyarok és a lengyelek „... együtt mennek vadászatokra, közös mulatozásokat rendeznek, mely alkalommal testvéries barátkozás folyik."

18 A nagykanizsai lengyel menekültek 1939. évi karácsony esti ünnepségén Gunde Géza alezredes, az internáló tábor parancsnoka, a város polgármestere és a helyi bank igazgatója is megjelent. A katolikus templomban pedig „lengyel mise" volt és a lengyel himnusz eléneklésére is sor került. A menekültek is igyekeztek beilleszkedni a hétköznapokba, alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz. A lakosság és a menekültek kapcsolatára többek között Bük községben is jellegzetes példákat találhatunk. „A tábor lakói a helyi lakossággal hamarosan szoros kapcsolatot teremtettek. A menekültek a magyarok rokonszenvét elsősorban barátságukkal, szerénységükkel, közvetlenségükkel nyerték el. Alig volt értelmiségi, iparos, vasutas vagy jómódú paraszt család a faluban, akinek ne lett volna egy-két bejáró „lengyelé". A lengyelek esténként felkeresték az ismerős családokat, együtt vacsoráztak a család tagjaival, majd hosszasan elbeszélgettek velük. Sok lengyel így megtanult magyarul... minden büki ember arra törekedett, hogy segítse enyhíteni szomorú sorsukat. Lengyel barátaink bárhová elmentek, mindig tisztán, kiöltözve érkeztek, ezzel is megtisztelték vendéglátóikat. " '

9 A nyugat-magyarországi lengyel katonai internáló táborok esetében a német (osztrák) határ közelsége számos feszültség forrása lett. A visszaemlékezésekben számtalan utalást találhatunk arra, hogy a menekülteket foglalkoztatta a németek közelsége. „Sokan attól tartottak, hogy egy éjszakai portya alkalmával a nagycenki tábor lakóit a németek átszállítják ausztriai területre. A községbe — mint ez később kiderült — volt néhány nagyszájú németimádó, sőt magát németnek valló egyén is. Ezek ellenünk voltak és a lakosságot is igyekeztek ellenünk hangolni. Ez azonban néhány esetet kivéve nem sikerült. A lakosság többsége Nagycenken is, Fertőszentmiklóson, Kapuváron, de még Sopronban is megértette nehéz helyzetünket."

20 A kortársak szerint több katonai táborban pl. Bregenc-majorban, Fertőszentmiklóson és más helységekben voltak olyan (katonai, polgári) személyek akik rendszeresen tájékoztatták a németeket a menekültek cselekedeteiről, a lakosság hangulatáról. Jelentéseket írtak a tábori élet alakulásáról, feljegyezték a lengyelekkel kapcsolatot tartó magyarok neveit. A menekültek helyzete — politikai szempontból — néhány helységben kellemetlenné vált. A lengyelek természetes helyzetükből adódóan németellenesek voltak. Ezt széles körben hangoz288