Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Ács Zoltán: Hans Sachs és költészetének kőszegi vonatkozásai

SAVARIA 9—10. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1975—1976 HANS SACHS ÉS KÖLTÉSZETÉNEK KŐSZEGI VONATKOZÁSA ÁCS ZOLTÁN 1976. január 19-én múlt négyszáz éve, hogy az egyszerű cipészből mesterdalnokká lett Hans Sachs meghalt. Élete és munkásságának több mint 6000 műve hirdeti nagyságát. Talán el is felejtette volna a hálátlan utókor a protestáns céhpolgárság képviselőjét, az egyszerűségében is minden kor emberéhez szóló népköltőt, ha Goethe nem emeli ki őt az ismeretlenség, sőt a lenézettség, megvetettség homályából. Mert az őt követő 17. század virágzó műköltészetével elfeledte, félredobta Hans Sachsot, a világirodalom egyik legtermékenyebb alakját. Ki is volt Hans Sachs, akinek darabjai közül néhányat még ma is játszanak a színpadokon? Élete, és az azzal szorosan összefüggő mesterdalnokság rövid bemutatásával azért sem érdemtelen foglalkoznunk, mert művei között magyar, közelebbről nyugat-dunántúli vonatkozásút is felfedezhetünk. 1494. november 5-én született a bajorországi Nürnbergben. Tanulmányait a városi ún. latin iskolában kezdte, ahol „az akkori idők szokása szerint olvasási, írási, számolási és éneklési alapismereteket, grammatikát és muzsikát tanultam, amit azóta már rég elfeledtem" — emlékezik viszsza erre az időre röviddel halála előtt írt költői életrajzában (Summa all meiner Gedicht, 1567). 15 éves korában tanoncnak szegődött egy cipészmesterhez. Két év elteltével, a gyakorlóidő letöltése után, a kor szokása szerint vándorútra indult. A Duna és a Rajna vidékét járta be, hogy mesterré válásához minél több tapasztalatot szerezzen. Pár év múlva érett férfiként tért vissza szülővárosába, ahol egy ideig serényen űzte kézművesmesterségét. Mint cipész is jól dolgozott, sokan foglalkoztatták. De a cipészmesterség nem elégítette ki. Miután sikerült egy kis vagyont összekovácsolnia, hátat fordított a cipészségnek, és életét a költészetnek szentelte. Már inas korában megismerkedett a mesterdalnokság intézményével. Leinhard Nunnenbeck-nek, egy takácsnak a dalnokiskolájában tanult. Vándorútja fordulópontot jelentett az életében, ösztönzést adott a fiatalembernek. Gazdag benyomásait, a nép szájából hallott dalokat, tréfás elbeszéléseket, a német polgár mindennapi életét dalokban akarta megörökíteni. A gazdag kereskedővárosban, Nürnbergben lehetősége is nyílt arra, hogy a mesterdalnokság szabályait minél alaposabban megismerje, elsajátítsa. A városban fejlett kézművesipar volt, amely Sachs életében, a 15—16. század fordulóján élte virágkorát. így a város falai között korán létrejött egy híres mesterdalnokiskola. , Maga a mesterdalnok elnevezés (Meistersänger) a 13. századra nyúlik vissza. így nevezték magukat azok a hivatásos költők, akik büszkék voltak költői iskolázottságukra, tanultságukra. Ez főleg a „hét szabad művészet" (septem artes liberales) tanulmányozását jelentette. Ezzel az elnevezéssel az alkalmi rímfaragóktól és a közönséges vándor énekmondóktól határolták el magukat. Azoktól, akik nem járták ki egy-egy „mester" híressé vált iskoláját. A tanulás főleg formai jellegű volt, a strófák, rímek iskolás használatából, gyakorlásából, versenyszerű elbírálásából állott. A strófaszerkesztést a Minnesang-íóX vették át (udvari szerelmi költészet), de igyekeztek súlyt helyezni a tartalomra, a dalok mondanivalójára is. A Meistersang áthidalta azt az ellenté277