Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

a mezőváros tulajdonát képező malmok, valamint az egyik középület (föcskendőház) padlásterének bérbeadásával.*

2 Felsorolásunk nem lehet teljes, hisz a végzési napló ügyirataiban jelzett bevételi forrásokon túl is rendelkezhetett Sárvár mezőváros más bevételi forrásokkal. Az említett pénzforrások leltárszerű felsorolása talán mégsem volt felesleges, hiszen képünk a mezővárosi tanács gazdálkodásáról csak így válhat teljessé. A tanácsi ügyintézés bemutatásánál nagyon sok részterületet érintettünk. Az alábbiakban azonban feltétlenül szólnunk kell a mezővárosi tanács és a korabeli céhes ipar, valamint a kereskedelem kapcsolatáról. A mezővárosi igazgatás és a céhes ipar A sárvári céhes ipar kialakulása a XV. századra nyúlik vissza. Már 1467-ben működött a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók céhe. Kiváltságlevelüket 1559-ben Nádasdy Tamás is megerősítette. A csizmadiák céhlevele 1635-ből származik. 1617-ben a fehérváriaktól kapták céhlevelüket a sárvári szabók.

43 A sárvári vargák 1611-ben Pápától kölcsönzött privilégiumait Nádasdy Ferenc országbíró erősítette meg.

44 S folytathatnánk a felsororolást tovább. A XVIII. században már 10 céhről tudunk és „a későbbi összeírásokban feltűnő Vármelléke lakosainak (köztük népes zsidóságának, tehát nyilván kereskedőinek) nagy száma a város igazi széles iparos rétegét joggal sejteti itt, az uradalom szárnyai alatt."

45 így nem véletlen, hogy az 1744-es adóösszeírás alapján az iparűzők háztartásai az összháztartások 35—40%-át adják.

46 A vizsgálódási időnkhöz közel álló statisztika, az 1828-as összeírás 83 mesteremberről, illetve legényről tudósít. Az 1857-es öszszeírás adatai szerint Sárvár mezővárosban 131 gyáros, iparos és 112 ipari segédmunkás található.

47 A tanulmányunk alapját képező dokumentumból ugyan nem kaphatunk pontos képet a céhek és az iparűzők számáról, bár a napló ügyiratai alapján megállapítható, hogy 1845—46-ban működött a szürszabók, ácsok, kőművesek, szitások, kovácsok, szabók, takácsok, fazekasok, csizmadiák, gombkötők, lakatosok céhe és több mint negyven mester névszerinti felsorolásával találkozhatunk, köztük az előbb felsoroltakon kívül vargákkal, esztergályossal, kötelessel, órással, mészárossal, pékkel, bábossal, molnárral stb., a végzési napló mégis nagyon fontos adalékokkal szolgál a mezővárosi tanács és a céhek viszonyára, a sárvári céhes ipar korabeli állapotára. A XlX.században a mezővárosok elöljárósága sok vonatkozásban illetékes volt a céhek életének alakításában. A beköltöző iparosnak lakhatási engedélyt kellett szereznie, általában próbaévet kellett letöltenie, s csak a kiszabott letelepedési illeték megfizetése után válhatott a céh tagjává. A céhek működésének ellenőrzése is a mezővárosok hatáskörébe tartozott. A tanács volt hivatott felügyelni az egyes mesteremberek magánéletének tisztasága fölött. A céhbiztosok, komiszszáriusok fontos szerepet játszottak a sárvári céhek életében is. A mezővárosi elöljáróságok voltak hivatottak a remekmunkák körüli viták eldöntésében, s fontos feladatuk volt a kontárok elleni küzdelem.

48 A remekmunka elkészítése körüli vitában döntött a sárvári tanács 1845. július 5-i ülése. Haur Mátyás kovács legény, miután a céhtaxát lefizette, a kovács céh artikulusainak megfelelően mesterremek elkészítésére vállalt kötelezettséget. A mesterremek, a stájer szekér vasalása helyett, mivel az véleménye szerint eladhatatlan, kérte a remek paraszt szekérre való módosítását. „Ezen elöl terjesztett panaszra az írott céh céhmestere több társaival meghívatva levének, azt adván elöl, hogy a panaszolkodó Haur Mátyás beállása alkalmával úgy vétetett be, hogy eleibe adatott a céh rendszabályok és szinte írásban kiadatott a stájer szekérnek miképp leendő elkészítése, szinte az alkalommal ennek teljesítését el is fogadta ; ha pedig az idő óta másképp gondolkodott és parasztszekeret szándékozik remekképp elkészíteni, erre is a céh hajlandóságát nyilatkoztatja, de fenntartja magának azonban azon szekérnek miképp leendő vasalásának és elkészítésének írásban lévő kiadását, nem különben oly föltétellel, hogy írásban a panaszolkodó kiadja, hogy 246