Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)
Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben
soha stájer kocsi vagy szekér munkában, miután erről leendő remekülést megtagadni nem avatja, vagy abban dolgozni nem fogna." A mezőváros tanácsa a következő ítéletet hozta: „Miután mind a két rész kihallgattatott, a céhnek igaza megadatván, eddigi kívánatok helyeseltetett és a panaszolkodó legény pedig önválasztására, mivel remeket néki csinálni elkerülhetetlen, szükséges akármelyik elkészítése, szabadságában fog hagyatni a céhnek kiadása szerint, ellenben ha stájer szekeret nem remekelne, azon esetre abban leendő utóbbi munkálkodásához jussa sem lehet, és így ebben a céh igaza megadatni határozván el, mind ebben járatlant magát találván, nehogy ebben a publikumnak kárára tegyen, és többi mester társait ezzel lealacsonyítsa." 49 Természetesen nehéz eldönteni, hogy a céhnek valóban igaza volt-e akkor, amikor „eladhatatlan" remekmunka elkészítésével bízta meg a mesterlegényt, avagy a céh elzárkózását jelentette-e az említett eset. Ez az ügy már átvezet a kontárok elleni küzdelemhez. Az 1845. július 8-i tanácsülés már a kovács céh Haur Mátyás ellen benyújtott panaszával foglalkozott. A céh előadta, hogy a nevezett legény vándorló idejének letöltése előtt a fentebb elmondott kikötésekkel felvétetett a céh tagjainak sorába. Ennek ellenére a remekmunka körüli vitában hozott tanácsi döntést is semmibe vette és „inkább másoknak s idegenek dolgozna, így ezen tette s cselekdete által a céh rendelését, úgy már a városi tanács ítéletét is kijátszani kívánja ;" A tanács a céh articulusainak megfelelően ítélkezett, s utasította a kovácslegényt a mestermunka elkészítésére, s a bebizonyított kontármunkáért napi 4 forint büntetést helyezett kilátásba. 50 A bepanaszolt legényt 1845 augusztusában, fenntartva az előbbi határozatot, valóban 4 forint büntetésre ítélték. 51 A kontárok működése ellen emelt panaszt Рок József ácsmester Geschrey Sámuel és Trifus Ferenc kőművesmester is. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy az egyik panasztevő, Geschrey Sámuel, a reformkori sárvári építkezések egyik fő tervezője és kivitelezője volt. Beadványukban vázolják, „hogy a városban lakozó Müller József fiával együtt, mint kőműves legények, szinte Vármellett lakozó Jagits Mihály és Gerse József ácslegények, falba rúgván a céh reguláját, úgy mestereket nem ismerve, szabadon minden felöl a mesterek elől a munkát mint kártevők vagy fuserok felvádolják és teljesítik." A hozott határozatban a tanács kötelezte a Sárváron kontárkodó legényeket a céhkeretek betartására, valamint a mestereknek szokásos garasok megfizetésére. A Vármelléken lakozó ácslegények ügyét (Vármellék ezen időben önálló közigazgatási egység) a tanács a járási főszolgabíróhoz tette át. ítéletükben a városatyák, a kontárkodás ismétlődése esetére kilátásba helyezték a legények munkaeszközeinek, szerszámainak lefoglalását is. 52 Ugyancsak a céhmonopóliumok védelmét, a céhekbe tömörültek kontárok elleni küzdelmét és a mezővárosi közigazgatás illetékességét illusztrálja a „Pinkafeji Érdemes Szitás Céh" által benyújtott panasz. Nyilván a pinkafői céh kötelékébe tartozó sárvári szitások, Puts Sámuel és Gáspár Mihály érdekeit, értékesítési lehetőségeit védték az illetéktelenek beavatkozása ellen, amikor egyik elhunyt céhbeli társuk hagyatékának sorsát illetően kérték Sárvár tanácsának intézkedését. A jelzett sárvári mesterek kifogásolták, hogy elhalálozott mestertársuk cégére a halált követően hosszú ideig helyén maradt, s az elhunyt édesapja, Dombai József, a hátramaradt termékeket továbbra is értékesíti, sőt mások által készítetteket is eladásra kínál, s ezzel „az ottan létező mestereknek jogaikban nagy károkkal avatkozik." 53 A mezővárosi tanács a szitás címer azonnali levételét rendelte el, s egyúttal kontármunkák értékesítésének lehetőségét megakadályozni kívánván, utasítást adott a hátramaradt termékek sürgős értékesítésére. Az elmondottak is bizonyítják, hogy a mezővárosi tanácsnak fontos szerep jutott a céhek életének irányításában. A XVIII. század második felében központi hatalom kísérletet tett a céhek önállóságának megtörésére. Mária Terézia 1761. évi rendelete már ezen irányba hatott. Az önállóság csökkenésével nőtt a céhbiztosok szerepe. Az 1805-ös és az 1813-as céhrendeletek érteiméhen a céhbiztosok feladata volt a céhek egész tevékenységének felügyelete. 5 * Ezen rendeletek alapján érthető, hogy a sárvári céhek is több ízben fordultak a mezőváros 247
