Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

kat, polgárokat és vendégnépeket, akik az említett városba akarnak költözni és letelepedni, a szükséges engedély megszerzése, igazságos váltság és az esetleges adósságok megfizetése után békésen odaköltözni engedjétek vagyonuk és személyük sérelme nélkül.. ."

5 Nagy Lajos 1364-ben a város lakosainak kérésére tiltja, különösen a várnagyoknak, a lakosokkal szembeni hatalmaskodást. 1372-ben a polgároknak megengedte, hogy állataikat a várhoz tartozó területeken legeltessék. Mária királynő és Zsigmond megerősítette a mezőváros harmincadmentességét.

6 Mátyás király 1464-es kiváltságlevele újra megerősítette a mezővárosi kiváltságjogokat: „Ugyanis, ha valaki Sárvár város polgárai, akár egyes, akár több ellen keresetet akar indítani, vagy vádat akar emelni, az az említett Sárvár város bírája és az esküdt polgárok bírósága előtt törvényes módon járjon el, és ott minden panaszt tevő a tiszta jog és igazság alapján nyerhet kielégítést, vagy elégtételt, amint a jogszabályok előírják... annak a megyének főispánját, alispánját, szolgabíróit, ahol előfordul, hogy az előírást nem tartják meg, felhatalmazzuk, hogy először vizsgálatot indítsanak az igazság felderítésére, majd az ilyen esetekben szokásos kár és veszély mellett, jelen levéllel megadott hatalommal és tekintélyünkkel kényszerítsék a vétőket az előírások megtartására.. . "

7 Tehát a mezőváros polgárainak ügyeiben első fokon a választott tanács volt illetékes dönteni. Fellebbezés esetén a megye főispánja, alispánja vagy szolgabírója hozott ítéletet, s amint később látni fogjuk, a mezővárosi tanács kedvezőtlen döntés esetén megkereshette a királyi kancelláriát is. Természetesen a volt sárvári földesurak is igyekeztek a királyi szabadalmakat megnyirbálni. Ennek nyomaival már Kanizsay György 1492-es sárvári—kapuvári urbáriumában találkozhatunk, bár a királyi szabadalmakra való utalás e dokumentumból is kiolvasható, hiszen az uradalom 10 mezővárosa közül egyedül Sárvár fizethette adóját egy összegben: „évi cenzusa 100 bécsi dénárt tett ki, egyéb szolgáltatás nem terhelte. Mivel a telekegység itt is negyedtelek volt, átlag 24 bécsi dénár volt az adó összege, s így lakóinak helyzete jóval előnyösebb volt, mint a többi mezőváros polgáraié."

8 Nádasdy Ferenc, a híres „fekete bég" 1571-ben a várost ugyancsak bizonyos cenzus fizetésére kötelezte, s a bormérési jogot 10 hónapra korlátozta. Sőt 1592-ben Sárvár már csak 4 hónapig élhetett italmérési jogával.

9 A későbbi földesurak, gróf Draskovich és Szluha, a városi birtokok elfoglalásával, a jogaikat védelmező polgárokon elkövetett erőszakoskodásokkal Sárvárt a jobbágyfalvak színvonalára kívánták visszaminősíteni. Ennek eredményeképpen 1733-ban perre került sor a város és a földesúr között, amely Sárvár jogainak megerősítésével végződött. A birtokperek azonban a későbbi évtizedek során is folytatódtak és végérvényesen majdan csak az 1856-os tagosítással nyertek rendezést.

10 Bár nehéz küzdelemben, de Sárvár megőrizte királyi mezővárosi rangját. E rang biztosította, hogy a mezőváros tanácsa Sárvár életének irányítását önállóan, földesúri joghatóságtól függetlenül végezhette. A mezőváros közigazgatási szervezete A végzési napló alapján fontos adatokat kaphatunk a mezővárosi közigazgatás rendszerére, a tanács szervezeti felépítésére vonatkozóan. A városi tanács élén a polgármester állott. 1845—46-ban e tisztet Sárvárott Ernecz Zsigmond töltötte be. Más forrásokból tudjuk, hogy a polgármestert, illetve a város vezetőit a polgárok minden év április 24-én választották. A városi gyűlésnek volt joga az arra nem méltóakat hivatalukból visszahívni.

11 A polgármesterrel az élen működött a 12 tagú tanács, amely a napló tanúsága szerint hivatott volt Sárvár életének irányítására, döntéseket hozhatott, ítélkezhetett. Az ügyek intézését a polgármester akadályoztatása esetén a. polgármesterhelyettes irányította. A mezővárosi tanácsnokok köréből választották ajegy240