Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

SAVARIA 9-10. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1975—1976 SÁRVÁR MEZŐVÁROS TANÁCSÁNAK TEVÉKENYSÉGE 1845—1846 ÉVBEN (Forráselemzés) SÖPTEI ISTVÁN Egy mezővárosi választott tanács munkájának bemutatása, értékelése nem könnyű feladat. Különösen nem akkor, ha történetírásunk e tekintetben — egyáltalán a mezővárosi élet bemutatásában — még sok adóssággal rendelkezik. Hogy mégis vállalkozunk ezen nem egyszerű téma kibontására, annak elsődleges oka az, hogy rendelkezésre áll a „Sárvár város tanácsa által tett végzisi napló 1845. május 31.—1846. március 25." időszakra, amely majdnem egy teljes év ügyviteli munkáját tartalmazza. Úgy gondoljuk, hogy a tanács 74 ülésén tárgyalt 143 ügy mindenképpen bepillantást enged a mezővárosi tanács munkájába, s egyúttal lehetőséget ad arra, hogy a végzési napló alapján felvillantsuk egy Vas megyei mezőváros mindennapi életét a reformkorban, közvetlenül az 1848-as szabadságharcot megelőzően. A mezővárosi rang, mint köztudott, bizonyos védettséget jelentett a magyar feudális társadalomban a földesúri hatalmaskodásokkal szemben. A sárváriak kiváltságai is régi keletűek. Az 1328-as Károly Róbert féle kiváltságjogokat követően (e jogokat több feldolgozás említi, bár eddig eredeti okleveles adattal nem sikerült bizonyítani) Nagy Lajos, Erzsébet királyné, Mária királynő, Zsigmond és Mátyás király privilégiumai alapján

1 a sárváriak a várost gyakran a szabad királyi városok közé sorolták. Hogy valóban így volt-e, nehezen eldönthető. Elfogadhatjuk azonban Bácskai Vera megállapítását, amely szerint a XV. század „negyvenes-ötvenes éveiben a civitas szó vagy az oppidum seu civitas formula márcsak kivételképp fordul elő egy tucatnyi bányaváros, vagy erősen városias település" neve mellett. „Tehát a XV. század első évtizedeiben oppidum néven említett helységek egyrészt a mezőváros fokán megrekedő, korábban is városias jellegű településekből, másrészt a falvakból ez időben mezővárossá emelkedő helységekből alakultak ki."

2 Sárvár a városias jellegre példa. Tehát Sárvárt Károly Róbert feltételezett 1328-as privilégiuma emelte ki a környező jobbágyfalvak sorából és ruházta fel a mezővárosi kiváltságjogokkal. A kiváltságlevelek alapján Sárvár polgársága mentes volt minden úrbéri szolgáltatástól, nem tartozott ispáni, vagy vármegyei hatóság alá. Közigazgatásilag önálló hatáskörrel rendelkezett. Bírói hatalma polgári és büntetőjogi kérdésekre egyaránt kiterjedt.

3 A város ügyeit a választott elöljáróság intézte. Sárvár, mint királyi kivált ságjogokkal rendelkező mezőváros, kedvezőbb helyzetben volt Szombathelynél, amely magánföldesúri joghatóság alá tartozott (a győri püspökség). A XIV—

XV. században kiváltságok sora mutatja, hogyan vált Sárvár igazán mezővárossá. Erzsébet királyné 134l-es privilégiuma a sárvári várhoz tartozó Sársziget lakóinak biztosította a soproni harmincadvám alóli mentességet. Nagy Lajos 1351-ben tovább bővítette a helység szabadalmait.

4 Nagy Lajos 135l-es kiváltságlevele lehetővé tette a mezővárosba való szabad beköltözést: „Tehát nektek, az összes főpapoknak, főuraknak, főispánoknak, várnagyoknak, jobbágyokkal rendelkező nemeseknek, valamint a városok és szabad telepek vezetőinek, bíráinak és lakóinak, akiknek ezt az írást bemutatják, erősen királyi rendeletben megparancsoljuk, hogy a jobbágyo239