Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)
Néprajz - Bárdosi János: Chernel István fertői és hansági kutatásai
Budapest 1889. okt. 10-én. „Ma éppen azt tanultam, hogy a szolgabírónak kell az adókat behajtani s ha kell erőszakkal. Hogyan fognék én valaha a szegényembertől utolsó falat kenyereket kötelességből elrabolni? se hogy sem fér a fejembe. " 63 Ilyen körülmények között aligha csodálkozhatunk vizsgája sikertelenségén, melyről Sopronból 1889 okt. 29-én értesíti szerelmét, majd így folytatja: „Most megyek lemondásommal az alispánhoz... Az alispán mindjárt avval fogadott : Gratulálhatok-e? Én pedig a bizonyítvány helyett átnyújtottam neki lemondásomat. Persze volt nagy sajnálkozás, így meg ugy s arról tudni sem akart, hogy elmegyek. »Már az nem lehet.« »Ki lesz a mi régészeti egyletünk alelnöke.» Majdnem egy óráig voltam nála s csak most láttam, hogy egy kicsit szerettek itt. Végül is lemondásomat viszszaadta s kért gondoljam meg a dolgot, mert nem eresztenek el. Én azonban a lemondás mellett maradtam, s ekkor azt tanácsolta, hogy tegyem le a vizsgát s újra neveztessem ki magamat... " M A fenti eseményeket vadásznaplójában tömören így összegezte : „Pozsonyból néhány kellemes nap után, Sopronba jöttem s beadtam lemondásomat. Ismét éreztem a boldogító szabadságot, mely a lelket nem köti röghöz s nyilvánulni engedi. Nekem ez kell. Sopronból Kőszegre távoztam kalitkából eresztett madárként.. ." 65 A Kőszegről 1889 november 28-án írott levele szerint még nincs állása. Közben édesanyja a segédtanfelügyelőség megpályázását ajánlja neki, ő azonban az egész életét az ornitológiának kívánja szentelni. Kőszegről már kellemesen gondol vissza soproni tartózkodására. A december 5-i levelében arra kéri a Sopronon átutazó menyasszonyát, hogy üdvözölje a várost s feltétlenül nézze meg „szobácskáját", ahol annyit írt és dolgozott. 66 Kőszeg 1889. decz. 7-én „Igen köszönöm szíves tudósításodat, mely megnyugtatott. Csak már otthonról is írnál, hogy egészen nyugodt legyek. Igazán különös volt tudnom, hogy Sopronban is bejártad az »én« helyeimet, ott ültél íróasztalomnál s nézted lakásomat, madaraimat, legnagyobb és legfáradságosabb munkáim gyümölcsét. .. " 61 1890 tavaszán részt vett a Herman Ottó által szervezett madárvonulási megfigyelésekben. Az ő kérésére a Velencei tó madárvilágát kutatta, közel 3 hónapon keresztül. Az alábbi két levélben már az itteni gyűjtőútjának, vagy ahogyan ő nevezi második expedíciójának előkészületeiről szól. Kőszeg 1890 febr. 3-án „Tegnapelőtt Sopronban voltam Dinnyésen szükséglendő holmiimért. Avval a kora reggeli vonattalmentemföl, melyen te elhagytál. Sokatgondoltam reád gyermek, bár lettél volna velem ! Fáztam egész Sopronig, mert nem voltak fűtve a kocsik és —6° hideg járt. Igen megörültem annak a kedves Hex levélnek, mely Íróasztalomon köszöntött. Tehát csakugyan itt járt a kicsike!? Oly jól esik nekem ezt tudnom és sajnálom, hogy nem itt van ez a kedves szobám... A hegykői ispán és a hidegségi káplán megtudták, hogy Sopronba jövök, hát bejöttek megnézni s nem tudtunk találkozni csak a vasúti indóháznál mikor már menőben voltam. Este jöttem vissza Sopronból. . . Meglehetős sokat rajzolok és festek, mert ebbe is jól bele szeretném magamat gyakorolni." 6 * Kőszeg 1890 febr. 11-én most már csak félig vagyok itt, gondolataim már — a melyek t.i. még szabadok — Dinynyésen vannak s egész nap a felszereléseken, előkészületeken dolgozgatok... Csütörtökön indulok innét először Pestre, mert még egy megbeszélésünk lesz, tehát mégis el kell mennem, azután Madarásszal, Hermannal, Sziklával lefényképeztetjük magunkat úgy a mint a 2 expeditiora indulunk. Ha itt végeztem azonnal elfoglalom állomásomat. Nálunk megint tél van havazott és hidegek járnak, bizony Dinnyésen fázni is eleget fogok még eleinte. Nagyon magányos is leszek, azért kérlek gyere el Dór!" 69 1890 február 19-től május 13-ig már Dinnyésről írta beszámoló leveleit arájának, akivel ez 200
