Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Bárdosi János: Chernel István fertői és hansági kutatásai

Jelzett témáinkra a kutató népnyelvi gyűjtőfüzetében a „Kapuvári hány és egér erdő" területéről, csak néhány szórványadatot találtunk: Lőbő = hullám. Érfa (őrfa) — A hajó orrán álló villa fa melyen a kötél szolgál a partra vonatásra. Ezeken kívül szerepel még a Folyat, homokifolyat, talán mint helymegjelölés, továbbá a halászszerszámok között afolyosz, merede, whom, körislabkötél minden magyarázat nélkül.

50 Annál értékesebbek viszont számunkra a Barbacsi tó vidékéről feljegyzett adatai : Varsababa = gomb. Halászbárka = ha deszkából van bárka, ha fűzfából fonott : kas. A vízhányó magyarázatával sajnos Chernél adósunk maradt, ezért a saját gyűjtésünk alapján határozzuk meg. A vízhányó rendszerint egy darab fából faragott és vájt kis nyeles lapát, amellyel a csónakból a vizet kimerik, kilapátolják. „A hajót evedzővel tolják, mely a csáklyafa és evedző conbinálva egy alakban. A nádat nádékaszával vágják. A halat a bárkából merítő szákkal veszik ki. A jég alatti halászatnál van rohumfa a mire a kötél van erősítve, ezt jesztűvel hajtják. A jégalatti tanyánál háromszögletű lyukakat vágnak, az eleresztő nagy lyukon mely 4 szögletű teszik be a hálót s a hasonló felvevőnél emelik ki. A jég alatti halászatnál négyszögletű ládán — koporsó — mely szánon nyugszik, tolják ki a fogott halat."

51 Chernél a Barbacsi tóra vonatkozó népnyelvi feljegyzéseit a Magyar Nyelv fentebb is említett évfolyamában már kissé rendszerezve, tömörebb megfogalmazásban közölte, de a pontosítás érdekében talán nem tűnik feleslegesnek azok szószerinti idézése, hogy a kéziratos gyűjtéssel öszszehasonlíthassuk és bizonyos fokig a kutató precízségét is bizonyíthassuk. „Nádékasza: nádvágó kis kasza. Rohumfa: a jég alatt való halászatnál az a rud, a mire a háló kötele van kötve. Jesztü: ezzel a rúddal hajtják a rohumfát a viz és jég alatt. Bárka: deszkából összerótt sürün átlyuggatott haltartó. Kas: fűzfavesszőből fonott haltartó. Meritőszák: a mivel a halat a haltartóból kimerik. Gomb: összecsomózott nád, a min a varsákat szárogatják. Eleresztő nagylik: nagy négyszögletű lyuk, a min a jég alatt való halászatnak a hálót vizbebocsátják. Felvevő: az a lyuk, a min a hálót a jég alól kihúzzák. Koporsó : a jég alatt való halászatnál a fogott hal kiszállítására szolgáló, szánon nyugvó deszkaláda. Luding: kolokán (Stratiotes aloides) vízinövény."

52 A bemutatott népnyelvi adatok Chernél itteni gyűjtésének csak egy részét képezik. Érdemes lenne a többi — bár rendkívül vegyes témájú — népnyelvi feljegyzéseit és a népszokásokra utaló adatait is felszínre hozni, rövid közlemény formájában. Chernél a fertői és hansági expedíció madártani, néprajzi és népnyelvi eredményein túlmenően, még egy érdekes jelenségre, a sáskák nagyobb mérvű elszaporodására hívta fel a figyelmet. Erről és az ellenük való védeke2ésről újságcikkében az alábbiakat írta : „Sajnos — hazánk több vidékét igen érzékenyen sújtó — jelenséget is tapasztaltam a Fertő partján elnyúló nagy terjedelmű legelőkön: a sáskák roppant tulszaporodását. Ha az ember a gyepre tekintett helyenként egy jókora terület felszíne ugrálni állandóan rezegni látszott a felszökdöző rengeteg szöcske ivadéktól. A baj szerencsére nagy arányokat itt nem ölthetett, mert a sáskahad a legelőkön és nádasokban tanyázva nem terjedhetett el a vetésekre, minthogy azok java részben messzebb feküsznek innét; azok a gabnaföldek azonban, melyek a legelőkkel határosak már is szenvedtek s több méter széles s a gabnaföld hosszával felérő elpusztított, levágott részeket volt alkalmam látni. A védekezés tudtommal eddig csak abból állott, hogy valóságos hajtásokat rendeztek a sáskák ellen s ily módon nyomták ki a vetésből. Igaz, hogy jelenleg nagyobb pusztításoktól tartani nem lehet, de nem vélek csalódni, ha a jövőre nézve annál inkább állítom. Mert ha gyenge tél leend majdnem biztosra vehetjük, hogy a jövő évben még inkább felszaporodik számuk. Valódi istenáldása a vidéknek az a rengeteg csapatok(ban) járó bibitz és sirály, mely egész nap ott rovarázgat a fertőmelléki legelőkön s apasztja a sáskák számát ugy, a mint ember nem apaszthatná semmiféle eszközzel."

53 Természetesnek tartjuk, hogy a cikk utolsó mondatában a madarak rendkívül hasznos voltát domborította ki. A sáskákkal kapcsolatos megfigyeléseire még a következő levelében is utal. Ezzel tulajdonképpen a fertői és hansági expedíció minden fontosabb eredményét ismertettük. Chernél számára azonban még nem ért véget a kutatás, mivel e területet annyira megszeret197