Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Bárdosi János: Chernel István fertői és hansági kutatásai

13. kép: „Hányi evedző, melyet tolórúdként használnak". 13. „Ruder aus dem Hanschlag, das als Schubstange verwendet wird" szaga nem igen van más. Minden második vasárnap azután belátogat övéihez, megborotválkozik s elmegy az istenházába, egyet pihen, eladja fogását s ismét beszorul a Hányba. Igazi lápi ember ő. Alakjában emlékeztet a már kiveszett pákászra s valójában egész lénye felkelti a gyanút, hogy az egykori Hány Istók is ilyenféle fajból kerülhetett ki. A Hány titkait ő jól ismeri, jobban mint bárki más, talán egyedül is csak ő. Tudja benne a járást, pontosan elkerüli a „lékeket" meg a „repedéseket" — a legveszedelmesebb helyeket — a hol az avatatlan idegen menthetetlenül örökre elsüppedne. Ezek ugyanis akkor támadnak, mikor nyárszakán a forróság kiapasztja a mocsárt s a föld mélyen megrepedezik; a tavaszi vizek azután ismét elöntik a támadt réseket, tele hordják iszappal, mely fölött vagy tiszta viz, vagy alacsony rikitó zöld hinár van. Csalóka ártatlanságot színlelnek e helyek, pedig itt minden lépés azt jelenti, hogy a hig iszap feneketlen s elnyeli azt, a kit rossz sorsa ide vezetett. És ismeri a csikasz a hányi madárnép fészketáját is, biztosra vezet a réczetojáshoz, gémtanyához, vagy a kisebb éneklő madarakat öldöklő sasok fészkéhez."

30 E rövid kitérő után folytatjuk a vázlatfüzet további képeinek bemutatását. A fertői (hegykői) nyeles vesszőtapogató ábrázolása szinte tökéletesnek mondható, akárcsak a hálókötőtű és halnyárs egy-egy típusának rajza. (12. kép). Az evező használata meglehetősen ritka e területen, mivel helyette tolórudat (Stange) alkalmaznak. Ezt bizonyára Chernél is tapasztalta, ezért írta a „hányi evedző" rajzai mellé, hogy tolórúdként használatos. (13. kép). Sőt a fentebb is idézett közleményében nemcsak a „csikasz rozo190