Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Bárdosi János: Chernel István fertői és hansági kutatásai

SAVARIA 9-10. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1975—1976 CHERNEL ISTVÁN FERTŐI ÉS HANSÁGI KUTATÁSAI (Különös tekintettel a népi halászatra) BÁRDOSI JÁNOS Chernél István 1865 május 31-én Kőszegen született. „Középiskoláit itt és Sopronban végezte. Mint gyermek, már a szülői házban magába szívta a természet szeretetét, s a madárvilág iránti érdeklődést. Még 12. életévét sem töltötte be, amikor 1877. április 8-án hozzáfogott madártani naplójának vezetéséhez. Első madártani vonatkozású írásai is még gyermek korában, 1880. évben jelent meg nyomtatásban."

1 Atyja Chernél Kálmán a Kőszegen élő történész és természetrajzi szakíró is legszívesebben az ornitológiának hódolt, de fiát mégis a közigazgatási pályára szánta, s ezért Chernél István „... két évet Pozsonyban, kettőt Budapesten mint joghallgató töltött az egyetemen. Pozsonyi tartózkodása ideje alatt, annak környékén a Kis-Kárpátokban és Csallóközben végez madártani megfigyeléseket, majd pedig Budapesten a Nemzeti Múzeum, az Egyetem, a Természettudományi Társulat és az Akadémia Könyvtárában tanulmányozta a madártani irodalmat. Jogi tanulmányainak ideje alatt ismerkedett meg az akkori idők két nagy madárbúvárával, Csató Jánossal és Herman Ottóval. Közben több madártani kirándulást tett az ország különböző vidékeire."

2 „Atyja óhajának megfelelően, 1888. év végén kinevezték Sopronba közigazgatási gyakornoknak."

3 A hajlamaival teljesen ellentétes pályán munkálkodni, poros aktákkal foglalkozni, rendkívül nehezére esett, de mégis ennek köszönhetjük, hogy a soproni tartózkodása idején — szinte felüdülésként — több tudományág számára hasznos megfigyeléseket, komoly kutatásokat végzett a Fertő és Hanság területén, amit e közleménnyel is bizonyítani szeretnénk. 1889 őszén elhagyta Sopront és hazatért Kőszegre, „... ahol most már úgyszólván kizárólag àz ornitológiának él, megfigyeléseket végez, gyűjt, s rendezi madártani adatait. 1890-ben Budapesten Herman Ottó mellett tevékenykedik. A következő évben Magyarországon megtartandó II. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszus előkészítő bizottságában dolgozik, majd 1891. évben régi tervét, norvégiai expedícióját valósítja meg... feleségével együtt... "

4 Útjáról „Utazás Norvégia végvidékére" (Bp., 1893) című könyvében számolt be, mely a madártani vonatkozásain túlmenően útleírásként is remek alkotás. A norvégiai tanulmányútján ismerte meg a sísportot és tapasztalatai alapján ő honosította meg Magyarországon. A sísportot népszerűsítő cikkein kívül 1897-ben kiadta „A lábszánkózás kézikönyve" című, gyakorlati és technikai útmutatást nyújtó munkáját. Közben mind gyakrabban jelentek meg madártani cikkei bel- és külföldi folyóiratokban egyaránt. Élete főművét 1899-ben adták ki; „Magyarország madarai, különös tekintettel gazdaságijelentőségökre" címmel, mely „... szerzőjét egy csapásra külföldön is a legismertebb madártani szaktudósok közé emelte."

5 Ekkor már a nemzetközi madártani összejöveteleken, kongreszszusokon is ő képviselte hazánkat, ahol szakmai ismereteit még tovább mélyíthette, bővíthette. Ugyancsak nagyjelentőségű munkája, Brehm: „Tierleben" című művéből a három madárkötet lefordítása és magyar adatokkal történő kibővítése (1902—1904). Madárvédelmi tanulmányai, könyvei mellett, országosan is kiemelkedő eredményeket ért el az állatvédő egyesületek szervezése terén. 175