Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.

hogy a gyűrű valóban Mátyásé lett volna, az Esterházyak feljegyzései közt nem találtuk nyomát. A gyűrűt már a Thurzó Erzsébet halála után, 1642. július 14-én felvett leltárban megtalálhatjuk: „Item Vagion más fekete fiókos láda hebanum fa formán festett öregb a' másiknál. Vagion ebben a' ládában Egy hegyes giemant gyűrő kiben vagion kilencz gyémánt, tizedik heaval vagion, egy magason tokban". Thurzó Erzsébet, illetve Esterházy István egyéb kincseivel együtt 1642-ben átmenetileg ez is Esterházy Miklóshoz kerül és a fraknói kincsek közé sorolják. 1645-ben, Esterházy Miklós halála után a fraknói kincsek közt veszik leltárba: „Item harmadik fekete bársony tokban vagyon foglalva huszonhárom arany gyürü, az melynek egyike rozsa forma, kinek a közepén egy öreg szegletes hegyes gyémánt és körülötte tiz apró táblás gyémántocskák". Ahogyan ezekben, úgy Esterházy Pál 1685-ben írt feljegyzésében sincsen utalás arra, hogy a gyűrű egykor Mátyásé lett volna, pedig ha valaki, ő számontartotta volna ezt az összefüggést : „Egy szép drága iég czap forma hegyes gyémánt gyürü egy magános Tokban". Tehát a gyűrű attribútumául a benne levő gyémánt „iég czap" formáját említi. Különben így szerepel abban az 1638. szeptember 12-én felvett jegyzékben is, mely a két Thurzó árva: Erzsébet és Krisztina arany és ezüstműveit tartalmazza: „Ittem Az minemő hegies giemant fiürőt hozót Volt Groff Thurzó Imreh Uram Czeh Országból, azis Eörsik kis Asszonnak adatot". Csupán érdekességként említjük, hogy arra hivatkozva akarták a két árvát : Erzsébetet és Krisztinát kizárni a Thurzó-javak élvezetéből, Thurzó György ugyanis végrendeletileg kikötötte, hogy utódait csak abban az esetben teszi végrendeleti örököseivé, ha azok a reformáció hívei maradnak. Különösen a két Petzold-serleg és a gyűrű utódlása okozott évtizedes herce-hurcát, nem csupán kimagasló értékük miatt, hanem mert a protestantizmus egyik oszlopos egyéniségétől, V. Frigyes pfalzi választófejedelemtől és cseh királytól származik, aki fehérhegynél fegyverrel is megpróbálta a protestáns érdekeket védelmezni. Bár Thurzó Szaniszló 1623-ban kiadott nádori mandátuma is rögzíti, hogy „Eörsiknek azon feoleol az minemeö giemanth giőrőth hozott volt Groff Thurzó Imre Cheh Országból, minthogy magais életiben annak szamara igiekezeth megh tartani, neki adassék", az átadás megtörténtét csak 1639. július 4-én ellenjegyzi aláírásával Thurzó Erzsébet és férje : Esterházy István.

20 Az eddigiekből is kitűnik, hogy a gyűrű — bár ugyanúgy a Thurzók útján jutott az Esterházyakhoz, mint a Mátyás-serleg, vagy Mátyás-kulacs — nem XV., hanem legfeljebb XVI. századi német munka és semmi köze nincs a többi Mátyás-reliquiához. Készítését ott, abban a körben kell keresnünk, ahol a két Petzold-serlegét. A gyűrűről az 1685 utáni leltárakban a leíráson kívül szinte már semmi sincs: 1725-ben: „Egy vörös bársonyos ládácskában egy igen szép hegyes gyémántos drága gyűrű."

21 Nem tudjuk, Hlatky Mária honnan vette, hogy a gyűrű Metternich-Winneburg-tulajdon volt s tőlük került az Esterházyakhoz. A gyűrű már megrajzolt útja nem támogatja ezt a feltételezést. A gyűrűvel azonos, vagy közel egykorú az ún. Szapolyai-serleg. Pontos korát nehéz meghatározni, mert a fedelén és talpperemén is található jelzés mindezideig feloldhatatlan. Ezért válhatott készítéshelye vitássá : egyes kutatók magyarnak, mások németnek tartják. Stíluskritikailag Ludwig Krug nürnbergi műhelyéhez kapcsolják és készítését 1520 köriÄre teszik. A serleg testét egy darab chrisoprasból faragták, melyet kerek, gotizáló talpból kinövő, kettős ágat imitáló szár tart. Fedele hólyagos, rajta magas fogó : gránátalmabokor, Szapolyai-címeres herolddal. Nem tekintették különleges értékűnek, mert külön nem, csak a hólyagos kupákkal együtt említik a leltárakban. Az 1725-ös leltárban már ráismerhetünk: „Más egy küből való ezüstben foglalt aranyos födeles tok nélkül való pohár". Az 1645-ös leltár is említ „egy termés kristály pohar"-at. Ezt, vagy mást neveztek-e e néven, eldönthetetlen. Azonosíthatatlansága miatt pontosan nem tudjuk kitől, a Dersffyektől vagy a Thurzóktól került-e az Esterházyakhoz. Az aranyak-ezüstök szinte kizárólag Thurzó-tulajdont képeztek és ebből úgy tűnik, hogy ez is tőlük került Thurzó Erzsébet révén az Esterházyakhoz. Hans Petzold nürnbergi ötvös fedeles hólyagos serlege az Esterházyak szerzeménye is lehetne, hiszen 1612-ben, a serleg készítésekor az Esterházyak már szerepeltek a közélet porondján. A serleg különbözőképpen szerepel leírásainkban. 1725-ben: „Egy öregh hólyagos ezüst, gyön287