Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Helytörténet - Katona Imre: Újabb adatok a habánok Vas megyei szerepléséhez
ható a XVII. századi ónjegyeken és W. P. Zimmermann rézmetszetén is, mely a városnak 1605-ben, a Bocskay-hajdúk által történt elfoglalása után jelent meg néhány évvel egy augsburgi kiadványban 34 (Lelkes, 47. 1. 10. kép.) A címer felső sarkában levő M F monogram — mint ezt éppen Kozák példái bizonyítják — a készítő fazekas nevének kezdőbetűit jelentheti. Ezt jelenti a kőszegi csempe sümegi, illetve tüskevári megfelelőjén, és valószínű a kőszegin is ilyen jelentése lehet. Szerintünk a kőszegi csempe M F monogramja is e kerámia kőszegi eredetét bizonyítja. Kozák még nem tudta kit fed e két betű, Kőszeg polgárkönyvei azonban e rejtélyre is világos választ adnak. Kőszeg polgárfazekasai közül a XVII. századtól csupán néhányat ismerünk. Ugyanis a fazekasság — minden ellenkező előjel ellenére — nem volt népszerű tevékenység Kőszegen egyéb más iparokhoz, a bábsütéshez, a könyvkötéshez, az üvegezéshez stb. képest 35 . A XVII. század második feléből csupán két fazekasnevet ismerünk a város polgárkönyveiből. Közülük az egyik nevének kezdőbetűi M F betűket adnak ki. Ez Mich. Feygol, aki 1657-ben mint idevaló fazekaslegény kérte felvételét a város polgárai közé. 36 Feygol az 1670-es években már tekintélyes fazekasmestere lehetett a városnak s talán ennek tulajdonítható, hogy nevének kezdőbetűit a Kőszegcímeres csempéken is feltüntette. Ilymódon kétségtelen, hogy a sümegi vár ásatásai során felszínre került zöld ólommázas csempeanyag — talán a Sennyeyek révén — Kőszegről került Sümegre, a püspöki rezidenciába. Ha a zöldmázas anyag kőszegi eredetű, minthogy minden jel erre mutat, miért ne lenne ugyan innen a habán anyag is. Kőszegen voltak jezsuiták is már a XVII. század 70-es éveitől, így tehát a jezsuita-embléma minden további nélkül rákerülhetett az 1673-as évszámú edényre. Ezzel kapcsolatban felmerülhet egy ellenvetés, kerülhetett-e kancsónk egy olyan patikából is, mely csak a XVIII. század első évtizedeiben létesült? Mindenek előtt megjegyezzük, hogy a kőszegi jezsuita patika valóban csak a XVIII. század elején alakult, kancsónk pedig 1673-as évszámú, — így látszólag kizárt a két momentum egymáshoz kapcsolása. Példák tanúsítják, hogy a jezsuita patikák — sajátos belső, talán karitatív szükségletre — már sokkal korábban megvoltak, mint nyilvánossági joguk elismertetéséért folyamodó irataik bizonyítják. Ennek ellenére a Sümegen előkerült habán edénytöredékek nem közvetlenül, hanem csak közvetve, Kőszegen át, de a Felvidékről kerülhettek Sümegre. Ezt a feltételezést éppen az 1673-as évszámú kancsónk díszítése bizonyítja. A Sennyeyeknek — a Széchyek, illetve a Hadadi Wesselényiek révén — tetemes birtokaik voltak a Felvidéken. Például Sennyey Ferenc — Széchy Margit férje — 1691-ig a Felvidéken élt, csak ekkor jött a „föl földről" Kőszegre, melyet arról a 800 forintról adott elismervénye bizonyít, melyet Erdős János kőszegi bírótól vett fel Kristóf nevű soproni jezsuita kölcsönének kamataira és ruházatára. 37 Kétségtelen, hogy a fazekasság volt a habánok leghagyományosabb foglalkozása és általában abból következtethetünk hollétükre, hogy hol bukkan fel ónmázas fazekasmunka. Kőszegen különben ezzel a jellel sem találkozhatunk, hiszen nemcsak az ónmázas fazekasságra utaló tárgyi és írásos dokumentumok hiányzanak, hanem egyáltalán a fazekasságra utaló adatoknak is híján vagyunk, mint ezt éppen a polgárkönyvek adatai tanúsítják. Ugyanakkor a polgárkönyvek tanulmányozásából mégsem juthatunk arra a következtetésre, hogy egyáltalán nem laktak habánok Kőszegen a XVII. század második felében, ellenkezőleg. Ha a fazekasság nem is volt „divatos" tevékenység — legalább is polgár körökben — Kőszegen a XVII. század második felében, a XVIII. század elején, feltűnően sok a városban a „késcsináló". Ez pedig a habánok közt legalább olyan „divatos" iparűzés volt, mint a fazekasság. Nyugodtan mondhatjuk, hogy e két iparággal foglalkoztak talán a legszívesebben ezekben a századokban. Kőszegen 1686 és 1708 között 3 késcsináló is szerepel a polgárkönyvekben. 38 Mindhárom késcsináló nemzetiségére nézve: német. 1686-ban Hans Eker kolospachi (ausztriai) születésű késcsinálót említik a polgárkönyvek, 1689-ben Csillerigh (!) Márton késcsináló emelkedik a polgárok közé, míg 1708-ban Fairtag Pál németújvári származású késcsináló emelkedik Kőszeg hites polgárává. Különösen az utóbbira szükséges felfigyelnünk, hiszen Németújváron évtizedekig újkeresztény késcsináló működött, és nem lehetetlen, hogy Freitag Pál ezek örökségét folytatja Kőszegen. Tehát a mondottak összegezéséül megállapíthatjuk, hogy noha vannak olyan jelek, melyek 251
