Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Katona Imre: Újabb adatok a habánok Vas megyei szerepléséhez

nyéken. Az Iparművészeti Múzeum közel 600 darabot kitevő habán edényein is alig található néhány ilyen sárga tulipánban végződő színes reneszánsz virágtő, pedig a gyűjteményben a Magyarországon tevékenykedő anabaptisták szinte minden csoportjának alkotása képviselve van. Az első sárgatulipános edényünk egy keskeny peremű, sekély öblű tál FRANCISCUS BOKROS-felirattal 1686-ból való,

27 tehát 13 évvel későbbről, mint említett sümegi kancsónk. Magángyűjteményben van viszont ennél sokkal korábbi, sümegi kancsónkkal egyidős tál, peremén sárga tulipánnal. E tálról a publikáló Krisztinkovish nem közöl semmit, még tulajdonosát sem említi, Ernst Lajos Magyar Történeti Gyűjteményének 1932-es katalógusából azonban nyilvánvaló, hogy egykor ezt a gyűjteményt gazdagította és leírásából is kiderül, hogy a tulipán színe valóban sárga. A tálon az egykori tulajdonos, MAHOLÁNY JÁNOS neve és 1673-as évszám olvasható.

28 Míg a FRENCISCUS BOKROS név — lévén az illető egyszerű polgárember — semmit sem mond tárgyunk eredetére vonatkozóan, Maholány János nevéből már biztosan következtethetünk tárgyunk provenienciájára. Ugyanis Maholány János — mint ez Szelepcsényi György érseknek Majtényi János personalishoz 1678 december 25-én Bécsben kelt leveléből nyilvánvaló —

29 a Nagyszombatban székelő érsek prefektusa volt. Ennek alapján szinte kétségtelen bizonyossággal állíthatjuk, hogy az 1673-as évszámú Maholány János nevét tartalmazó tál felvidéki készítésű. A múzeum néhány sárga tulipános edényének évszámai 1686-tól 1728-ig terjednek. Ezek száma jóindulattal sem tehető — a fehéredényeket illetően — hétnél többre. A leltári számok alapján csupán néhány tárgy beszerzési helye és provenienciája állapítható meg. Egyik szabócéh-emblémás nagyalakú, 1722-es évszámú korsónk

30 például az egykori leírókarton tanúsága szerint Modorról származik. Ugyancsak felső-magyarországi eredetű az a nagyméretű bokály alakú edény is melynek beszerzési helye ismeretlen, de a rajta levő A. Straka névből nyilvánvaló, hogy szlovák környezetben készült 1728-ban.

31 Ilymódon a múzeum hét sárga tulipános edénye közül kettőről biztosra vehető, hogy szlovák környezetben, a Felvidéken készült. Ugyancsak kétségtelenül felvidéki a Maholány-tál is. Ugy véljük nyugodtan állíthatjuk, hogy a sárga tulipános reneszánsz virágtőmotívum típus kétségtelenül felvidéki készítésű. A Kozák által analógiául említett soproni és győri kancsó nem ilyen motívumú, szerintünk a sümegi kancsóval nem hozható semmilyen összefüggésbe. Ezzel annak feltételezése is elesik, hogy esetleg a soproni vagy győri jezsuita rendház megrendelésére készült. A kőszegi Jurisich Miklós Múzeumnak egyetlen olyan habán edénye sincs, melyet a sümegi kancsóval akárcsak formailag is összevethetnénk, pedig már Kozák Károly is észrevette, hogy a sümegi kancsó és vele, természetesen a többi habán edény Kőszegről kerülhetett Sümegre. Kozák szerint — mint a két évszámos gömbalakú kancsó tanúsítja — ezek az edények 1663, illetve 1673 után kerülhettek a sümegi várba, melyek tulajdonosa ebben az időben Kissennyei ifj. Sennyei VIII. István veszprémi püspök (1659—83) volt, aki a jezsuiták segítségével próbálta „új életre kelteni", megerősíteni a hitéletet a veszprémi egyházmegyében. A veszprémi püspök székhelye ekkor még Sümeg volt. Közismert, hogy a Sennyeyek ősei Vas megyében éltek évszázadok óta.

32 Kőszeg birtokosának, Nádasdy Kristófnak Choron Margittól született leánya, Orsolya, Czobor Mártonhoz ment feleségül. Egyébként Márton fia volt Czobor (III.) Imre főtárnokmester, s az ő fiának, Bálintnak első felesége Sennyey Anna volt. Ezenkívül a Sennyeyek a későbbiekben újra összekapcsolódnak a Kőszeget birtokló Széchyekkel: Széchy Tamás Julianna nevű leánya Kéry Ferenchez, Mária Margit pedig Sennyey Ferenchez ment feleségül.

33 (Kat. A hab. ker. M-on, 58) Ők egyezkednek 1686-ban a kőszegi váron és tartozékain. A Sennyeyek Kőszegre mutató kapcsolatai mellett is igen figyelemreméltó az az összefüggés, melyet ugyancsak Kozák Károly vetett fel elsőként. Ugyanis a sümegi habán edényekkel együtt került elő a várban néhány zöldmázas, kétfejűsasos kályhacsempe-töredék is, közöttük az egyik Kőszeg címerével, sarkaiban pedig M F monogrammal. Az Iparművészeti Múzeumnak is van hasonló Kőszeg-címeres kályhacsempéje. Ezen nemcsak a címer utal kétségtelenül Kőszegre, hanem a bástya fölött, a torony két oldalán olvasható ING INS-felirat is, ha azt megfelelően IN GINS alakban csoportosítjuk. (GINS, GÜNS = Kőszeg). A város neve ilyen alakban olvas250