Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Katona Imre: Újabb adatok a habánok Vas megyei szerepléséhez

rültek éles ellentétbe. Ilymodon nemcsak a nagyhatalmú földesúr torolt rájuk, hanem a lakosság haragját is kihívták maguk ellen. Iványi Béla idézett cikkében

15 azt állítja, hogy a XVII. század 50-es éveinek végén mind kevesebb és kevesebb a Batthyányak újkeresztény alkalmazottainak száma. 1657—58-ban már csak egyetlen újkeresztény késcsináló szolgál, aki egyben vincellér és pálinka (azaz égetett bor) főző is. 1662 után forrásainkban már nem szerepelnek, ezzel — írja Iványi Béla — nyugat-magyarországi szereplésük egyszer s mindenkorra véget is ért. Adataink szerint nem az erőszakos katolizálás következtében esett kollektívájuk szét, hanem ennek veszélye elől még időben elvándoroltak Nyugat-Magyarországról. Ezt az állítást Horváth T. Antal személyes közlésére alapoztuk, aki állítólag a Batthány-levéltárban talált olyan adatot, mely szerint Nyugat-Magyarországról való kivándorlásuk ténylegesen megtörtént. E sorok írója is publikált egy olyan Batthyány-levéltárban talált, évszám nélküli feljegyzést, '

6 amelyről arra következtethetünk, hogy az új keresztények még kellő időben kivándoroltak Nyugat-Magyarországról. Ugyan az új keresztényeknek Batthyány Ádámhoz írt panaszleveléből, sőt az erre adott földesúri válasz-tervezetből sem derül ki egyértelműen, hogy a kivándorlás tényleg végbement-e, sőt abból, hogy az elszállításukhoz szükséges szekerek számát (mintegy 100-at) sokalják, arra következtethetünk, hogy kivándorlásuk a sok kellemetlen huza-vonától sem lehetett mentes. Más adatok is azt bizonyítják, hogy miként Sárospatakon és az ország más helyein, Nyugat-Magyarországon sem egyszerűen szakadt vége az új keresztények szereplésének, hanem itt is feladták nekik a kérdést, ki marad Nyugat-Magyarországon és ki akar elmenni onnan? Hangsúlyozzuk, hogy Nyugat-Magyarországon ekkor vallásuk miatt még nem üldözték őket. A „ki marad, ki megy" kérdésben tehát nem játszottak szerepet ilyen meggondolások. Ezért nem tették a visszamaradás feltételévé anabaptista hitük feladását. Ezért találkozhatunk újkeresztényekkel a visszamaradottak között. Németújvár 1668—7l-es urbáriumában még mindig találkozhatunk olyan házzal, melyben újkeresztény iparos lakik. Ez, a „kortsma", a „ferdő" ill. az „álts" és a „mossoház" után következik a sorrendjében. Ez az urbárium szerint az „Uj Keresztien kés csináló háza".

17 Úgy látszik a fizikai kényszerítés helyett, melyet az anabaptisták ellen széltében alkalmaztak, itt a meggyőzést és az ajándékozást választják az anabaptisták áttérítéséhez. 1657-ben egy katolikus vallásra áttért újkeresztény késcsináló gyermeknek tíz tallért (azaz 15 forintot) adnak jutalmul. A Nyugat-Magyarországon visszamaradt anabaptisták katolizálásáról mindössze az anyakönyvek nyújtanak tájékoztatást természetesen csak ott, ahol a XVII. század második felében az anyakönyvezés már megkezdődött. A szalónaki plébánián csak 1728-tól

18 van anyakönyvezés, tehát itt az anyakönyvek sem adhatnak tájékoztatást az anabaptisták katolizálásáról. Ellenben a rohonczi (Reichnitz) és a németújvári anyakönyveket érdemes lenne egyszer ilyen szempontból is megvizsgálni, mert a Rohonczon 1660-al,

19 Németújváron pedig 1667-el

20 kezdődő anyakönyvek már konstatálhatták a visszamaradt anabaptisták áttérését. Érdekes, hogy a Batthyány-birtokon élő anabaptisták elűzésével közel egyidőben — a XVII. század 60-as éveiben — a megye más váraiban, városaiban is találkozhatunk anabaptistákkal, így — többek között — Kőszegen és Sárváron is. Kőszeg az anabaptisták egyik lakhelyétől, Rohoncztól alig fekszik néhány kilométerre, de viszonylag közel van Szalonakhoz, sőt Németújvárhoz is. Ezért feltűnő az osztrák Losertnek az a Seregély alsólövői protestáns lelkész véleményére alapozott állítása, mely szerint a kőszegi római katolikus plébánia anyakönyvében 1660-ban több katolizáló anabaptistáról olvashatunk.

21 Ezek az anabaptisták Seregély szerint nem a Batthyány-birtokról, hanem a felvidéki Csejtéről kerültek Kőszegre. Ez az állítás azonban nem konkrét kutatásokon alapszik, hanem azon a közismert tényen, hogy a felvidéken Csejte volt az anabaptista transmigrátio egyik fontos átmenőhelye, ahol már 1621-től élnek anabaptisták.

22 Birtokosának a Nádasdyaknak pedig jó kapcsolata volt Kőszeget ekkor birtokoló Széchyekkel. Nádasdy Ferencet — Csejte urát — éppen abban az összeesküvésben való résztvételéért végezték ki, melyet az egyik Széchy lány, Mária férjének neve : Wesselényi Ferenc fémjelzett. A másik felvidéki anabaptista telephely : Holies, mely ekkor a Czoborok birtoka volt. Az egyik 248