Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Katona Imre: Újabb adatok a habánok Vas megyei szerepléséhez

kiemelkedő Czobor-ős : III. Imre édesanyja, Nadasdy Orsolya annak a Nadasdy Kristófnak és Choron Margitnak a leánya volt,

23 akik 1586-ig Kőszeget birtokolták.

24 Kőszeg 1616-ban került zálogjogon Széchy Tamáshoz. A Széchyek olyan újabb családokkal kerültek házasságaikkal rokoni kapcsolatba, melyek a habánok idekerülésének körét tovább bővítik. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy Bánffy Kristóf leánya, Zsófia — Széchy István özvegye — 1641-ben ahhoz a Czobor Imréhez ment feleségül, akiről már szóltunk a Nádasdyakkal kapcsolatban. A kézfogót Kőszegen tartották, melyre az ismert habán-támogató Batthyány Ádám is hivatalos volt.

25 Mint az adatokból is nyilvánvaló, az anabaptisták ugyanúgy jöhettek Kőszegre Holicsról, mint Rohonczról, Szalónakról, Németújvárról vagy éppen Csejtéről, a Felvidék más városaiból, váraiból. A kőszegi habánokat illetően furcsa helyzetben vagyunk. A közelmúltban a sümegi vár ásatásakor ugyanis sok olyan ép vagy törött habán edény került elő, mely kőszegi eredetűnek látszik.

26 Ugyanakkor írásos forrásainkból az sem bizonyos, hogy valóban éltek-e anabaptisták Kőszegen, s ha igen, voltak-e közöttük gerencsérek. Milyen ez a Sümegen előkerült lelet-anyag, és vizsgálatából milyen konklúzió adódik? Az előkerült leletek közül kiemelkedik két gömbalakú kancsó, melynek egyikén — a kisebbiken— 1663-as, a másikán pedig 1673-as évszám van. A kisebbik kancsó gömbalakú, fehér ónmázas felületét két oldalt stilizált reneszánsz virágmotívum díszíti. A nagyobbik kancsón 1673-as évszám olvasható. Formája hasonló az előbbihez, de fedél nélküli. Díszítése is elüt az előbbitől — bár hasonló elemek is találhatók rajta —, jellegét a zöld levélkoszorúba foglalt IHS monogram és a koszorú két oldalán levő leveles virágdísz nagy sárga, a hengeres nyakra is felfutó tulipánjai képezik. A monogram igen érdekes. Az ábrázolásban — a H-betűből kinövő kettőskeresztben és az alatta, a koszorú virágjából kinövő, egy pontból induló három nyíl-alakú szegben — a jezsuiták emblémáját ismerhetjük fel. A sümegi évszámos, monogramos edény fontos adatot nyújt e kerámiák eredetéről. E jel ha nem is a jezsuiták címere, a különböző analógiák szerint arra utal, hogy az edények egyházi személy vagy testület közvetlen rendelésére készültek. Noha az 164l-es anabaptista fazekasrendtartás (Ehrenpreisskódex) tiltja a „testvéreket" attól, hogy papoknak dolgozzanak, úgylátszik aki a sümegi edényeket készítette már hátat fordított az anabaptizmusnak, és katolizált. A továbbiakban ez a szempont sem hagyható a vizsgálat során figyelmen kívül. Tudjuk, hogy főleg a patikában használtak nagy mennyiségű habán fehér- és kékedényt. A rohonczi patika 1634-es leltára szemléletesen bizonyítja ezt az állítást. A rohonczi patika azonban földesúri és nem egyházi — kiváltkép nem jezsuita — tulajdonban volt. Ezért ezt a patikát teljesen figyelmen kívül kell hagynunk kancsónk egykori helyének és megrendelőjének azonosításánál. Sümeghez a legközelebb Kőszegen, Sopronban és Győrben működtek jezsuiták a XVII. század második felében, ezért kancsónk megrendelőjében e terület valamelyikét kell feltételeznünk. A kancsót publikáló Kozák Károly a soproni Storno-gyűjteményben és a győri Xantus János Múzeumban vélte megtalálni korsónk párdarabját. Mindkét kancsó gömbalakú, hengeres nyakú, melyből nagy D-alakú fül nő ki. Mindkettő díszítésében van azonos elem, mint pl. a hasi rész alsó felén és a hengeres nyaknál körbefutó kettős kék csík. Ez foglalja be a füllel ellentétes oldalon lévő színes reneszánsz virágdíszt. A gömbalakú test és a rajta levő hengeres nyak közkedvelt habán kancsóforma, amely a XVII. század 50-es, 70-es éveiben örvendett közkedveltségnek. Úgy látszik, a különböző közösségek kölcsönözték egymásnak a formát, azért Erdélytől a Felvidéken át Nyugat-Magyarországig mindenütt kimutatható. Ebből tehát nem adódnak komolyabb következtetések kancsónk készítési helyéről és megrendelőjéről. Az edényen levő díszt illetően a két korsó azonban legalább annyira különbözik, mint amennyire formailag rokon egymással. Az egyiken — a Xantus János Múzeum 1659-es évszámú kancsóján a spirális reneszánsz dísz kék színű ananász (és nem szőlő) motívumban végződik, a Storno gyűjtemény 1699-es kancsójának díszítése pedig egyszerű reneszánsz virágtő, melynek befejező motívuma : kékszínű hatszirmú kontúros virág. Ezzel szemben a sümegi edény két oldalának finom ívű reneszánsz virágtöve sárga tulipánban végződik. A sárga tulipán meglehetősen ritka motívum-típus habán edé249