Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Helytörténet - Katona Imre: Újabb adatok a habánok Vas megyei szerepléséhez
digh közönségessen az korcsmalasok tart Sz Mihály naptul fogvást Gyertyaszentelő Boldogh Asszony napjáig. Ez Warosiak semmi és Hostadiak kez pénz jövedelemmel nem tartoznak az Warhoz. Es Warosiak es Hostadiak egieb szolgalatja nincsen az Warhoz, hanem az Ur eö Nga korcsmájára az Pinczejeből tartoznak Bort vennj, esmegh az Warhoz az mikor Artanyokat ölnek, azok mellett is tartoznak segítségei lennj." 7 E szerint a Hostadban lakó gerencsérnek ugyanúgy nem, vagy alig volt úrbéres kötelezettsége, mint a nagy major szomszédságában lakó anabaptista orvosnak. Nem tudjuk, hogy e különlakó anabaptisták a habán házközösség tagjai voltak-e, vagy sem, ha igen, milyen szálakkal kapcsolódtak a közösséghez anyagilag. Battyhány II Ferenc anabaptisták egy csoportjával 1623-ban kötött szerződése bevezetőjéből már kitűnik, hogy volt valamiféle organizációjuk. „Hogy ez az organizáció milyen volt" — olvashatjuk Iványinál 8 — arról a szerződés természetesen részleteket nem árul el. Annyi az első pontozatbol mégis kiderül, hogy az anabaptistáknál a jus puniendi, a büntető hatalom a testvérek kezében van. Már most az a kérdés, hogy e hatalmat a testvérek összesége gyakorolja-e, vagy pedig megbízott, vagy megbízottak által gyakoroltatja? Ezt a kérdést a szerződés szintén nem dönti el. Tény azonban — olvashatjuk —, hogy ehhez a hatalomhoz a testvérek egyeteme úgy látszik, erősen ragaszkodott, elannyira, hogy azt sem egy magyar földesúrnak, sem másnak átengedni nem voltak hajlandók, sőt mégcsak beleszólást sem engedtek ezen hatalom gyakorlásába. Batthyány Ferenc is föladja a földesúri bíráskodási jogát és kénytelen elismerni a testvéreknek ehhez való exluzív jogát, valószínűleg megérte az a gazdasági érték, melyet ezen új keresztények munkája jelentett, hogy a földesúri jus puniendijáről lemondjon. Elnézi tehát, hogy a vétkes anabaptista testvérek fölött ne ő, hanem a testvérek egyeteme, illetve törvényszéke ítélkezzék. Az anabaptisták eme kikötése föltételezi, hogy saját és különleges büntető eljárásuk volt és tételes büntető kódexüknek is kellett lennie. Ezzel szemben a következőket állíthatjuk. Bár számos anabaptista kódex maradt fenn napjainkig magyarországi kézirattárakban és külföldön is, tudtommal olyan törvénykönyv, mely saját büntetőszankcióikat tartalmazná, nincs kódexeik között. Ezért úgy tűnik, hogy a közösség által gyakorolt jus puniendi leggyakoribb büntetésformái elsősorban erkölcsiek voltak. Legszigorúbb büntetés a közösségből való kizárás, mely után — mint a közösség védelméből kizártat — a földesúr úri széke a bűntett súlyosságától függően ítélt el vagy mentett fel. Nem tudjuk, hogy a jus puiendi hatásköre meddig terjedt, egyes adatok arra mutatnak, hogy a közösségből való kizárással járó bűntetteknél ab ovo nem élhettek a jus puniendi jogával. Ilyenkor közvetlenül a földesúr úri széke ítélkezett a tett elkövetője felett. így pl. Hans Rueder (Rüder) szalonoki újkeresztény kulcsár, aki Hodászi Mihály viceporkolábot inzultálta tettlegesen, mikor megtudta, hogy a földesúr „teorvánt kivan az dologban tartani", azért könyörgött az úrnak, hogy „ne bántassa, mert az eö Religioja ellen vagyon". 9 Vagyis Hans Rueder inkább állana az úriszék helyett az anabaptista közösség képviselői elé. Ez az eset önmagában is mutatja, hogy a jus puniendi büntetőeljárását eleve keretek közé késztette a földesúr azzal, hogy súlyosabb esetekben fenntartotta magának az ítélethozatal jogát. Helyenként succescenciáról is gondoskodás történik, így pl. 1637-ben a új keresztyén Gerencsér Batthyányné kívánságára két inast tanít a habán kerámiára — írja Iványi Béla már többször idézett tanulmányában. 10 Ezt még azzal is kiegészíthetjük, hogy nemcsak ebben, hanem az elkövetkező években is találkozunk succescenciával. így pl. 1641-ben is adnak ilyen földesúri instrukciót a németújvári gondviselőknek. Az 1641. április 14-én adott instrukció 17. pontjában olvashatjuk : „A minemeö Jobbágy Giermekeket hattunk wolt ez napokban szerzny hogj valamy mesterséget tanithassunk azoknak az Neveket is be attak vala hogy honnand és hánjan vannak, azok legyenek vesztegh addig migh Isten haza hoz Bennünket, akkor mindiarast... el rendellük ki micsoda mesterséget tanullion" ' '. Ebből nemcsak a succescencia ténye nyilvánvaló, hanem annak lebonyolítási módja is. A földesúr fenntartotta magának a jogot arra, hogy közvetlenül ő rendezze el a gyermekek sorsát, azt hogy ki milyen mesterséget tanuljon. 246