Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Pusztainé Madar Ilona: Nemesládony és Tompaládony lakóinak állattartása

Anyadisznót szinte minden háznál tartottak és igen sok kismalacot felneveltek süldőkoráig (5—6 hónapos koráig). Hizlalással nem foglalkoztak, mert alig termett kukoricájuk. Ládony lakói jól felismerték, hogy az ország nyugati felében való elhelyezkedés, valamint a közvetítő vásárokkal rendelkező Sopron közelsége milyen kitűnő helyzetet teremtett számukra az állatkereskedelemhez. Kialakították az állat tartása és szaporítása mellett a betanítás, feljavítás, közvetítés sajátosan ötvözött formáját, amely nem volt ugyan egyedülálló, de itt a lehetőségekhezjói alkalmazkodott és igen magas szintre fejlődött. Alapul szolgált a háborúk által sújtott időkben és időközökben is egy jó közepes megélhetéshez. JEGYZET: 1. Magyar Népköztársaság Helységnévtára. Bp. 1973. 590 1; 820 1. 2. Thirring Lajos: Sopron vármegye községeinek újabb fejlődése. Sopron 1941. (14 1) 3. Soós L: Az úrbéres birtokrendezések eredményei Sopron megyében. 1941 (71 1) 4. Az 1828-as adatok megbízhatósága nagyon kétséges. 5. Mezőgazdasági Statisztikai adatgyűjtemény 1770—1970. Bp. 1972. 306—307. 6. Általános Mezőgazdasági összeírás Bp. 1972. Berekalja, Tompaháza és Pórládony összesített adatai. 7. Országos Levéltár Htt. Pórládony úrbéri Tabellái Filmtár 4234 doboz. 8. A ládonyiak szerint Pápán volt legtovább „magyar" ökör. 9. A pirostarka tehénnek, ökörnek tudvalevően gyengébb a fiziológiai felépítése. 10. Lásd a 7. sz. jegyzetet. 11. Uott. 12. A kazalba rakott széna ill. takarmánytárolást csillagpajtában tartott-пак csúfolták. 13. Alispáni jelentés Sopron vármegye 1930. évi állapotáról, Sopron 1931. 14. Amelyik tinó istállóban nevelkedett azt az igában megették a szúnyogok. 15. A jóltáplált marha előbb veret. 16. Naplemente előtt jó másfél órával meghajlik a nap. 17. Soós I. 1941. 79 1. 18. Kevés kukorica terem a határban. 19. Mezőgazd. Stat. adatgyűjtemény (1870—1970. Bp. 1972. 306—307. 20. Ebből tudjuk bizonyosan, hogy nem községi volt ez a jog, hanem közbirtokossági. A községi jog ugyanis minden községlakóra vonatkozott, a közbirtokossági pedig csak a jobbágyivadékokra, ti. Pórládonyban. 21. Tehát hosszúra nőtt. 22. Másfél éves kora előtt azért termékenyítették meg a nagyon üzekedőt, „mert elromlott volna". 23. Minden idegen fajtával szemben magyar jelzőt kap a régi, a megszokott, így a nónius és a lipicai magyar, a belgával szemben. 205